Mateus 17

Krisztus megdicsőülése

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. 2 És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. 3 És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. 4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. 6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. 7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! 8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. 10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; 12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.

A kórságos meggyógyítása

14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, 15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. 16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. 17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. 18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. 19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? 20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. 21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; 23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

A templomadó

24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? 25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? 26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. 27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

A transfiguração

1 *Mt 17.1-8;Mc 9.2-8;Lc 9.28-36Seis dias depois, tomou Jesus consigo a *Mt 26.37;Mc 5.37; cp.Mt 13.3Pedro e aos irmãos, Tiago e João, e levou-os a sós a um alto monte. 2 Foi transfigurado diante deles; o seu rosto resplandeceu como o sol, e as suas vestes tornaram-se brancas como a luz. 3 Eis que lhes apareceram Moisés e Elias falando com ele. 4 Pedro *vd.At 3.12disse a Jesus: Senhor, bom é estarmos aqui; se queres, *cp.Mc 9.5;Lc 9.33farei aqui três tabernáculos: um para ti, outro para Moisés e outro para Elias. 5 Falava ele ainda, quando uma nuvem luminosa os envolveu; e da nuvem saiu *2Pe 1.17s.uma voz, dizendo: *vd.Mt 3.17Este é o meu Filho dileto, em quem me agrado; ouvi-o. 6 Os discípulos, ouvindo-a, caíram de bruços e ficaram com muito medo. 7 Aproximando-se Jesus, tocou-os e disse: Levantai-vos e *vd.Mt 14.27não temais. 8 Eles, erguendo os olhos, a ninguém viram mais, senão só a Jesus.

A vinda de Elias

9 *Mt 17.9-13;Mc 9.9-13Enquanto desciam do monte, ordenou-lhes Jesus: *vd.Mt 8.4A ninguém conteis esta visão, até que *Mt 17.12,22; vd.Mt 8.20o Filho do Homem *vd.Mt 16.21ressuscite dentre os mortos. 10 Perguntaram-lhe os discípulos: Por que dizem, então, os escribas que *vd.Mt 11.14; cp.Mt 16.14Elias deve vir primeiro? 11 Respondeu ele: Na verdade, Elias há de vir e restaurará todas as coisas; 12 declaro-vos, porém, que Elias já veio, e não o conheceram; antes, fizeram-lhe tudo quanto quiseram. Assim também o Filho do Homem há de padecer às suas mãos. 13 Então. os discípulos entenderam que lhes falara a respeito de João Batista.

A cura de um epilético

14 *Mt 17.14-19;Mc 9.14-28;Mt 5.14-18;Lc 9.37-42Quando chegaram à multidão, procurou a Jesus um homem que, ajoelhando-se diante dele, disse: 15 Senhor, compadece-te de meu filho! Porque é *Mt 4.24epilético e vai mal; pois muitas vezes cai no fogo e, muitas outras, na água. 16 Eu o trouxe a teus discípulos, e eles não puderam curá-lo. 17 Jesus exclamou: Ó geração incrédula e perversa! Até quando estarei convosco? Até quando vos sofrerei? Trazei-me aqui o menino. 18 Jesus ameaçou o demônio, o qual saiu do menino; e, desde aquela hora, ficou o menino curado.

O poder da fé

19 Então se chegaram os discípulos a Jesus em particular e perguntaram: Por que não pudemos nós expulsá-lo? 20 Respondeu-lhes: Por causa da vossa pouca fé. Pois em verdade vos digo que, *Mt 21.21s.;Mc 11.23s.;Lc 17.6se tiverdes fé como *Mt 13.31;Lc 17.6um grão de mostarda, direis a *Mt 17.9; cp.1Co 13.2este monte: Passa daqui para acolá, e ele passará. *cp.Mc 9.23;Jo 11.40Nada vos será impossível*Alguns manuscritos inserem o v. 21: Mas esta casta de demônios não se expele senão à força de oração e de jejum.. 21 [Mas esta casta de demônios não se expele senão à força de oração e de jejum.]

De novo prediz Jesus a sua morte e ressurreição

22 *Mt 17.22-23;Mc 9.30-32;Lc 9.44-45Enquanto eles se reuniam na Galileia, disse-lhes Jesus: O Filho do homem há de ser entregue às mãos dos homens. 23 *Mt 17.9;16.21Tirar-lhe-ão a vida, e ele, ao terceiro dia, ressuscitará. Os discípulos entristeceram-se em extremo.

Jesus paga o tributo

24 Tendo chegado a Cafarnaum, dirigiram-se a Pedro os que cobravam *Êx 30.13;38.26as duas dracmas*Uma dracma valia 315 réis, moeda brasileira. e perguntaram: Não paga vosso Mestre as duas dracmas? 25 Respondeu ele: Paga. Ao entrar Pedro em casa, antes que falasse, perguntou-lhe Jesus: Que te parece, Simão? De quem recebem os reis da terra *Mt 22.17,19tributo ou *Rm 13.7imposto? De seus filhos ou dos estranhos? 26 Respondendo ele: Dos estranhos, concluiu Jesus: Logo, são isentos os filhos. 27 Mas, para que *Mt 5.29-30;18.6,8,9;Mc 9.42-43,45,47;Lc 17.2;Jo 6.61;1Co 8.13os não escandalizemos, vai ao mar, lança o anzol, e o primeiro peixe que subir, tira-o; e, abrindo-lhe a boca, acharás um estáter*Moeda que valia 4 dracmas.. Toma-o e entrega-lhes por mim e por ti.