Emberi rendelések elvetése
1 Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: 2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. 3 Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? 4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. 5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. 6 És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. 7 Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: 8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. 9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 10 És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: 11 Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. 12 Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? 13 Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. 14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. 15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. 16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? 17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? 18 A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. 20 Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
A kananeus asszony meghallgattatik
21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. 22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23 Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. 24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. 25 Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! 26 Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. 28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
Betegek gyógyulása
29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. 30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, 31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
Négyezer férfi jóltartása
32 Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. 33 És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? 34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. 35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. 38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
Jesus e a tradição dos anciãos. O que contamina o homem
1 Mt 15.1-20;Mc 7.1-23Então, vieram Mc 3.22;7.1; cp.Jo 1.19;At 25.7de Jerusalém a Jesus alguns fariseus e escribas e perguntaram-lhe: 2 Por que transgridem os teus discípulos a tradição dos anciãos? Pois cp.Lc 11.38não lavam as mãos quando comem pão. 3 Respondeu-lhes: E vós, por que transgredis o mandamento de Deus por causa da vossa tradição? 4 Pois Deus disse: Êx 20.12;Dt 5.16Honra a teu pai e a tua mãe; e também: Êx 21.17;Lv 20.9Quem maldisser a seu pai ou a sua mãe, seja morto; mas vós ensinais: 5 Se alguém disser a seu pai ou a sua mãe: Aquilo que eu te poderia dar já ofereci a Deus 6 o tal não precisará mais honrar a seu pai, nem a sua mãe. Assim, invalidais a palavra de Deus por causa da vossa tradição. 7 Hipócritas, bem profetizou de vós Isaías:
8 Is 29.13Este povo honra-me com os lábios,
mas o seu coração está longe de mim;
9 Adoram-me, porém, em vão,
Cl 2.22ensinando doutrinas que são preceitos de homens.
10 Chamando a si a multidão, disse-lhe: Ouvi e entendei: 11 cp.At 10.14-15;Mt 15.18;1Tm 4.3Não é o que entra pela boca o que contamina o homem, mas o que sai da boca, é isso o que o contamina. 12 Então, os discípulos, aproximando-se de Jesus, perguntaram-lhe: Sabes que os fariseus, ouvindo o que disseste, ficaram escandalizados? 13 Mas ele respondeu: cp.Is 60.21;61.3;Jo 15.2;1Co 3.9Toda planta que meu Pai celestial não plantou será arrancada pela raiz. 14 Deixai-os; Mt 23.16,24são cegos, guias de cegos. Lc 6.39Se um cego guiar outro cego, cairão ambos no barranco. 15 Disse-lhe Pedro: cp.Mt 13.36Explica-nos a parábola. 16 Respondeu Jesus: Também vós não entendeis ainda? 17 Não sabeis que tudo o que entra pela boca desce ao ventre e é lançado em lugar escuso? 18 Mas Mc 7.20; cp.Mt 12.34tudo o que sai da boca vem do coração, e isso contamina o homem. 19 cp.Gl 5.19ss.Pois do coração procedem maus pensamentos, homicídios, adultérios, fornicações, furtos, falsos testemunhos, blasfêmias. 20 Estas coisas são as que contaminam o homem; porém o comer sem lavar as mãos não o contamina.
A mulher cananeia
21 Mt 15.21-28;Mc 7.24-30Tendo saído Jesus dali, retirou-se para os lados de vd.Mt 11.21Tiro e de Sidom. 22 Uma mulher cananeia, que tinha vindo daquelas regiões, clamava: Senhor, vd.Mt 9.27filho de Davi, tem compaixão de mim! Minha filha está horrivelmente cp.Mt 4.24endemoninhada. 23 Todavia, ele não lhe respondeu palavra. Chegando seus discípulos, rogaram-lhe: Despede-a, porque vem clamando atrás de nós. 24 Mas Jesus respondeu: Não fui enviado senão Mt 10.6às ovelhas perdidas da casa de Israel. 25 Contudo, ela, aproximando-se, vd.Mt 8.2o adorou, dizendo: Senhor, socorre-me! 26 Ele respondeu: Não é bom tomar o pão dos filhos e lançá-lo aos cachorrinhos. 27 Ela, porém, replicou: Assim é, Senhor; mas até os cachorrinhos comem das migalhas que caem da mesa de seus donos. 28 Então lhe disse Jesus: Ó mulher, cp.Mt 9.22grande é a tua fé! Faça-se contigo como queres. E desde aquela hora sua filha ficou sã.
Jesus volta para a Galileia e cura muitos enfermos
29 Mt 15.29-31; cp.Mc 7.31-37Partiu Jesus daquele lugar e voltou ao vd.Mt 4.18mar da Galileia; e, tendo subido ao monte, ali se assentou. 30 Veio a ele uma grande multidão, trazendo consigo coxos, aleijados, cegos, mudos e outros muitos, e puseram-lhos aos pés; vd.Mt 4.23ele os curou, 31 de modo que a multidão se maravilhou, ao ver mudos falar, aleijados ficar sãos, coxos andar, cegos ver; e vd.Mt 9.8glorificaram ao Deus de Israel.
A segunda multiplicação dos pães
32 Mt 15.32-39;Mc 8.1-10; cp.Mt 14.13-21Chamando Jesus a seus discípulos, disse: vd.Mt 9.36Tenho compaixão deste povo, porque há três dias que estão sempre comigo e nada têm o que comer. Não quero despedi-los em jejum, para que não desfaleçam no caminho. 33 Disseram-lhe os discípulos: Onde encontraremos neste deserto tantos pães para fartar tão grande multidão? 34 Perguntou-lhes Jesus: Quantos pães tendes? Responderam: Sete e alguns peixinhos. 35 Tendo mandado ao povo que se assentasse no chão, 36 tomou os sete pães e os peixes, e, cp.Mt 14.19dando graças, partiu-os, e entregou aos discípulos, e os discípulos entregaram-nos ao povo. 37 Todos comeram e se fartaram; e do que sobejou levantaram sete Mt 16.10;Mc 8.8,20; cp.At 9.25alcofas cheias de pedaços. 38 Ora, os que comeram foram quatro mil homens, além de mulheres e crianças. 39 Despedido o povo, Jesus entrou cp.Mc 3.9na barca e foi para os confins de cp.Mc 8.10Magadã.