Mateus 22

Példázat a királyi mennyegzőről

1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. 3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. 12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Az adópénz

15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. 16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. 17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. 22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Feltámadás

23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, 24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. 25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 27 Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. 29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. 33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

A nagy parancsolat

34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; 35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Krisztus Dávidnak fia és ura

41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, 42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. 43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: 44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? 46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

A parábola das bodas

1 De novo *vd.At 3.12começou Jesus a falar em parábolas, dizendo-lhes: 2 *Mt 22.2-14; cp.Lc 14.16-24O *vd.Mt 13.24reino dos céus é semelhante a um rei, que celebrou as bodas de seu filho. 3 *Mt 21.34Enviou os seus servos a chamar os convidados para a festa, e estes não quiseram vir. 4 *Mt 21.36Enviou ainda outros servos com este recado: Dizei aos convidados: Tenho já preparado o meu banquete; as minhas reses e os meus cevados estão mortos, e tudo está pronto; vinde às bodas. 5 Mas eles não fizeram caso e foram, um para o seu campo, outro para o seu negócio; 6 e os outros, agarrando os servos, os ultrajaram e mataram. 7 Irou-se o rei, e mandou as suas tropas exterminar aqueles assassinos e incendiar a sua cidade. 8 Então disse aos servos: As bodas estão preparadas, mas os convidados não eram dignos; 9 ide, pois, às *Ez 21.21;Ob 14encruzilhadas dos caminhos e chamai para as bodas a quantos encontrardes. 10 Indo aqueles servos pelos caminhos, reuniram todos os que encontraram, maus e bons; e a sala nupcial ficou cheia de convivas. 11 Mas entrando o rei para ver os convivas, notou ali um *cp.2Rs 10.22homem que não trajava veste nupcial, 12 e perguntou-lhe: *Mt 20.13;26.50Amigo, como entraste aqui sem veste nupcial? Ele, porém, emudeceu. 13 Então o rei disse aos servos: Atai-o de pés e mãos, e lançai-o nas trevas exteriores; *vd.Mt 8.12ali haverá o choro e o ranger de dentes. 14 Pois muitos são *Ap 17.14; cp.2Pe 1.10;Mt 24.22chamados, mas poucos escolhidos.

A questão do tributo

15 *Mt 22.15-22;Mc 12.13-17;Lc 20.20-26Então os fariseus se retiraram e consultaram como apanhariam a Jesus em alguma palavra. 16 Enviaram os seus discípulos, juntamente com os *Mc 3.6;12.13; cp.Mc 8.15herodianos, a perguntar: Mestre, sabemos que és verdadeiro e que ensinas o caminho de Deus segundo a verdade, e não se te dá de ninguém, porque não te deixas levar de respeitos humanos; 17 dize-nos, pois, qual é o teu parecer; é lícito ou não pagar *Mt 17.25o tributo a *Lc 2.1;3.1César? 18 Porém Jesus, tendo percebido a malícia deles, respondeu-lhes: Por que me experimentais, hipócritas? 19 Mostrai-me uma moeda de tributo. Trouxeram-lhe um denário. 20 Ele perguntou: De quem é esta efígie e inscrição? 21 Responderam: De César. Então lhes disse Jesus: *Mc 12.17;Lc 20.25; cp.Rm 13.7Dai, pois, a César o que é de César e a Deus, o que é de Deus. 22 Ao ouvirem isso, admiraram-se e, *Mc 12.12deixando-o, foram-se.

Os saduceus e a ressurreição

23 *Mt 22.23-33;Mc 12.18-27;Lc 20.27-40Naquele dia, vieram alguns *vd.Mt 3.7saduceus, *At 23.8afirmando não haver ressurreição, e fizeram-lhe esta pergunta: 24 Mestre, *Dt 25.5Moisés disse: Se alguém morrer sem deixar filhos, seu irmão casará com a viúva e dará sucessão ao falecido. 25 Ora, havia entre nós sete irmãos: o primeiro, depois de ter casado, morreu e, não havendo sucessão, deixou sua mulher a seu irmão; 26 do mesmo modo também o segundo e o terceiro, até o sétimo. 27 Depois de todos eles, morreu a mulher. 28 Na ressurreição, pois, a qual dos sete pertencerá a mulher? Porque todos foram casados com ela. 29 Respondeu-lhes Jesus: Errais, *cp.Jo 20.9não sabendo as Escrituras, nem o poder de Deus. 30 Pois, na ressurreição, nem os homens *cp.Mt 24.38;Lc 17.27casam, nem as mulheres são dadas em casamento, porém são como os anjos no céu. 31 Quanto à ressurreição dos mortos, não tendes lido o que Deus vos disse: 32 *Êx 3.6Eu sou o Deus de Abraão, o Deus de Isaque e o Deus de Jacó? Ele não é Deus de mortos, mas de vivos. 33 Ouvindo isso, *vd.Mt 7.28o povo admirava-se da sua doutrina.

O grande mandamento

34 *Mt 22.34-40;Mc 12.28-31; cp.Lc 10.25-28Mas os fariseus, sabendo que ele fizera calar *vd.Mt 3.7os saduceus, reuniram-se; 35 e um deles, *Lc 7.30;10.25;11.45-46,52;14.3;Tt 3.13doutor da lei, para o experimentar, fez-lhe esta pergunta: 36 Mestre, qual é o grande mandamento da Lei? 37 Respondeu-lhe Jesus: *Dt 6.5Amarás ao Senhor, teu Deus, de todo o teu coração, de toda a tua alma e de todo o teu entendimento. 38 Este é o grande e primeiro mandamento. 39 O segundo semelhante a este é: *Mt 19.19;Lv 19.18; cp.Gl 5.14Amarás ao teu próximo como a ti mesmo. 40 *vd.Mt 7.12Desses dois mandamentos dependem toda a lei e os profetas.

O Cristo, Filho de Davi

41 *Mt 22.41-46;Mc 12.35-37;Lc 20.41-44Como estivessem reunidos os fariseus, perguntou-lhes Jesus: 42 Que ideia fazeis do Cristo? De quem é filho? 43 Responderam-lhe: *vd.Mt 9.27De Davi. Replicou Jesus: Como é, então, que Davi, *Ap 1.10;4.2; cp.2Sm 23.2pelo Espírito, lhe chama Senhor, dizendo:

44 *Sl 110.1;At 2.34s.;Hb 1.13; cp.1Co 15.25;Hb 10.13;1Pe 3.22; cp.Mt 26.64;Mc 16.19Disse o Senhor ao meu Senhor:

Senta-te à minha mão direita,

até que eu ponha os teus inimigos debaixo dos teus pés?

45 Portanto, se Davi lhe chama Senhor, como é ele seu filho? 46 *Mc 12.34;Lc 14.6;20.40Ninguém podia responder-lhe palavra, nem mais ousou alguém, desde aquele dia, fazer-lhe perguntas.