Gênesis 24

Izsák elveszi Rebekát

1 Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot. 2 Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá! 3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom. 4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak. 5 Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? 6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. 7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. 8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. 9 Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől. 10 És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába. 11 És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak. 12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. 13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. 14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal. 15 És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán. 16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve. 17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. 18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki. 19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek. 21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem. 22 És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany. 23 És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? 24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt. 25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van. 26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. 27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához. 28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek történtek. 29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál. 31 És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. 32 Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának. 33 És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el. 34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. 36 És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, a mije van. 37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom. 38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak. 39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni? 40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából. 41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól. 42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok: 43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből, 44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt. 45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek. 46 Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada. 47 És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém. 48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl. 49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak. 50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. 51 Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte. 52 És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt. 53 És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának. 54 Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz. 55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. 56 A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz. 57 Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt. 58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek. 59 Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit. 60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját. 61 És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne. 62 Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban. 63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. 64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. 65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. 66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala. 67 Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.

Como Isaque recebeu a Rebeca por mulher

1 Abraão era velho e de idade avançada; e Jeová o *Gn 24.35;Gn 12.2tinha, em tudo, abençoado. 2 Abraão disse ao seu servo, o mais antigo da sua casa, que tinha o governo sobre tudo o que possuía: *Gn 47.29Põe a tua mão por baixo da minha coxa, 3 e te farei jurar por Jeová, *Gn 14.19,22Deus do céu e da terra, que não tomarás mulher para meu filho das filhas *Gn 10.18-19;26.34-35;28.1-2,8dos cananeus, entre os quais habito; 4 mas irás à *Gn 12.1;Hb 11.15minha terra e à minha parentela e daí tomarás mulher para meu filho Isaque. 5 Perguntou-lhe o servo: Porventura, a mulher não quererá seguir-me para esta terra; farei, pois, tornar teu filho para a terra donde saíste? 6 Respondeu-lhe Abraão: *Gn 24.8Guarda-te, não faças tornar para lá meu filho. 7 *Gn 24.3Jeová, Deus do céu, que me tirou da casa de meu pai e da terra do meu nascimento, e que me falou, e jurou, dizendo: *Gn 12.7;13.15;15.18À tua semente darei esta terra; ele enviará *Gn 16.7;21.17;22.11;Êx 23.20,23o seu anjo diante de ti, e tomarás dali mulher para meu filho. 8 Se a mulher não quiser seguir-te, serás livre deste teu juramento; *Gn 24.6somente não farás tornar para lá meu filho. 9 Então, *Gn 24.2pôs o servo a mão por baixo da coxa de Abraão, seu senhor, e sobre esta palavra prestou-lhe juramento.

10 Tomou o servo dez camelos dos camelos de seu senhor e partiu, tendo na sua mão *Gn 24.22,53todos os bens de seu senhor; levantou-se e foi à Mesopotâmia, *Gn 11.31-32à cidade de Naor. 11 Fez ajoelhar os camelos fora da cidade, junto *Gn 24.42ao poço de água, à hora da tarde *1Sm 9.11em que as mulheres saem para tirar água. 12 E disse: *Gn 24.27,42,48Ó Jeová, Deus do meu senhor Abraão, *Gn 27.20rogo-te que me acudas hoje e uses de benevolência para com o meu senhor Abraão. 13 Eis *Gn 24.43que estou em pé junto à fonte de água, e as filhas dos homens desta cidade estão saindo para tirar água. 14 A donzela a quem eu disser: Abaixa o teu cântaro, para que eu beba, e que responder: Bebe, e também darei de beber aos teus camelos, seja a que destinaste para o teu servo Isaque. Por isso, conhecerei que usaste de benevolência para com o meu senhor. 15 *Gn 24.45Antes que tivesse ele acabado de falar, saiu *Gn 22.20,23Rebeca, filha de Betuel, filho de Milca, mulher de Naor, irmão de Abraão, levando sobre o ombro o seu cântaro. 16 A donzela era *Gn 12.11;29.17muito formosa à vista, virgem a quem homem nenhum havia conhecido; ela desceu à fonte, encheu o seu cântaro e subiu. 17 O servo correu-lhe ao encontro e disse: Rogo-te me dês de beber um pouco de água do teu cântaro. 18 *Gn 24.14,46Respondeu ela: Bebe, meu senhor. Apressou-se, desceu o seu cântaro sobre a mão e deu-lhe de beber. 19 Quando ela tinha acabado de lhe dar de beber, *Gn 24.14disse: E também para os teus camelos tirarei água, até que acabem de beber. 20 Apressou-se, vazou o seu cântaro no tanque, correu outra vez ao poço para tirar água e tirou para todos os camelos dele. 21 *Gn 24.12-14,27,52O homem a contemplava atentamente, em silêncio, para saber se Jeová havia tornado próspera a sua jornada ou não. 22 Depois que os camelos acabaram de beber, tomou o homem um *Gn 24.47pendente de ouro de meio siclo de peso e duas pulseiras para as mãos dela, do peso de dez siclos de ouro; 23 e perguntou: De quem és filha? Rogo-te que mo digas. Há lugar em casa de teu pai para nós pousarmos? 24 Respondeu-lhe ela: *Gn 24.15Sou filha de Betuel, filho de Milca, o qual ela deu à luz a Naor. 25 Disse-lhe mais: Temos também palha, e pasto bastante, e lugar para pousar. 26 Então, *Gn 24.48,52se prostrou o homem e adorou a Jeová. 27 E disse: *Gn 24.12,42,48Bendito seja Jeová, Deus do meu senhor Abraão, que não retirou do meu senhor a sua benevolência e a sua verdade; Quanto a mim, *Gn 24.21Jeová guiou-me no caminho à casa dos irmãos do meu senhor.

28 A *Gn 29.12donzela correu e relatou aos da casa de sua mãe estas coisas. 29 Ora, Rebeca tinha um irmão que se chamava *Gn 29.13Labão; ele correu ao encontro do homem até a fonte. 30 Quando viu o pendente e as pulseiras sobre as mãos de sua irmã e ouviu as palavras de Rebeca, sua irmã, que dizia: Assim me falou o homem; foi ter com ele. Eis que estava ele em pé junto à fonte e aos camelos. 31 Labão disse: *Gn 29.14Entra, bendito de Jeová; por que estás da parte de fora? Pois *Gn 18.3-5;19.2-3eu tenho preparado a casa e lugar para os camelos. 32 Então, o homem entrou na casa, e desapertou os camelos; deu palha e pasto para os camelos, e água para lavar os pés dele e dos homens que com ele estavam. 33 Diante dele puseram comida; porém ele disse: Eu não comerei até que tenha dito o meu negócio. Labão respondeu-lhe: Dize. 34 Então, disse: Eu sou *Gn 24.2servo de Abraão. 35 *Gn 24.1Jeová tem abençoado muito ao meu senhor, o qual se tem engrandecido; deu-lhe *Gn 13.2rebanhos e gado, prata e ouro, escravos e escravas, camelos e jumentos. 36 *Gn 21.1-7Sara, mulher do meu senhor, sendo já velha, deu à luz um filho; e a *Gn 25.5este deu ele tudo quanto tem. 37 *Gn 24.2-4O meu senhor fez-me jurar, dizendo: Não tomarás mulher para meu filho das filhas dos cananeus, em cuja terra habito; 38 mas irás à casa de meu pai e à minha parentela e tomarás mulher para meu filho. 39 *Gn 24.5Respondi ao meu senhor: Porventura, a mulher não me seguirá. 40 Ele me disse: *Gn 24.7Jeová, diante de quem ando, enviará o seu Anjo contigo e tornará próspero o teu caminho; e da minha parentela e da casa de meu pai tomarás mulher para meu filho. 41 *Gn 24.8Então, serás livre do meu juramento, quando fores ter com a minha parentela; e, se não ta derem, livre serás do meu juramento. 42 Cheguei, *Gn 24.11-12pois, hoje, à fonte e disse: Ó Jeová, Deus do meu senhor Abraão, se é assim que tornas próspero o caminho que eu sigo; 43 eis *Gn 24.13que estou em pé junto à fonte de água. A donzela que sair para tirar água, a quem eu disser: *Gn 24.14Dá-me de beber um pouco de água do teu cântaro, 44 e que me responder: Bebe tu, e também tirarei água para os teus camelos, seja a mulher que Jeová destinou para o filho do meu senhor. 45 Antes que eu tivesse acabado *1Sm 1.13de falar comigo mesmo, *Gn 24.15saiu Rebeca levando sobre o ombro o seu cântaro. Ela desceu à fonte e tirou água, e *Gn 24.17eu lhe disse: Rogo-te que me dês de beber. 46 Ela apressou-se, baixou do ombro o cântaro e disse: *Gn 24.18Bebe, e darei de beber aos teus camelos. Assim, bebi, e ela também deu de beber aos camelos. 47 *Gn 24.23-24Perguntei-lhe: De quem és filha? Respondeu ela: Sou filha de Betuel, filho de Naor, o qual lhe deu à luz Milca. Então, eu pus o pendente em seu nariz e as pulseiras, em suas mãos. 48 Prostrei-*Gn 24.26,52me, e adorei a Jeová, e bendisse a Jeová, Deus do meu senhor Abraão, *Gn 24.27que me havia conduzido por um caminho direito para tomar para seu filho a filha do parente do meu senhor. 49 Agora, se vós *Gn 47.29;Js 2.14haveis de usar de benevolência e de verdade para com o meu senhor, declarai-mo; e, se não, declarai-mo; para que eu vá ou para a direita ou para a esquerda.

50 Então, responderam Labão e Betuel: De Jeová procede este negócio; *Gn 31.24,29nós não podemos falar-te coisa nenhuma. 51 Eis que Rebeca está diante de ti, toma-a e vai-te, e seja ela a mulher do filho do teu senhor, conforme disse Jeová. 52 Quando o servo de Abraão ouviu as palavras deles, *Gn 24.26,48prostrou-se em terra diante de Jeová. 53 Tirou o servo *Gn 24.10,22joias de ouro e de prata e vestidos, e deu-os a Rebeca; também deu coisas preciosas a seu irmão e a sua mãe. 54 Então, comeram, e beberam, ele e os homens que estavam com ele, e passaram a noite. Quando se levantaram de manhã, disse o servo: *Gn 24.56;Gn 30.25Deixai-me ir ao meu senhor. 55 Disseram o irmão e a mãe da donzela: *Jz 19.4Fique ela conosco alguns dias, ao menos dez; e, depois, irá. 56 Ele, porém, lhes respondeu: Não me detenhais, visto que Jeová tornou próspero o meu caminho; deixai-me ir para que eu vá ter com o meu senhor. 57 E disseram: Chamaremos a donzela e saberemos a sua vontade. 58 Chamaram, pois, a Rebeca e perguntaram-lhe: Queres ir com este homem? Respondeu ela: Irei. 59 Então, despediram a Rebeca, sua irmã, e *Gn 35.8a ama dela, e o servo de Abraão, e seus homens. 60 Abençoaram a Rebeca e disseram-lhe: Irmã nossa, sê tu a *Gn 17.16mãe de milhares de miríades, e *Gn 22.17possua a tua semente a porta dos que te aborrecem.

61 Levantou-se Rebeca com suas moças, e, montando nos camelos, seguiram o homem. O servo tomou a Rebeca e partiu. 62 Ora, Isaque tinha vindo do caminho de *Gn 16.14;25.11Beer-Laai-Roi; pois habitava na terra do *Gn 20.1Neguebe. 63 Saíra Isaque a *Sl 119.15,27,48;143.5;145.5meditar no campo à tarde; *Gn 18.2levantando os olhos, viu, e eis que vinham camelos. 64 Rebeca também levantou os olhos e, quando viu a Isaque, desceu do camelo. 65 Perguntou ela ao servo: Quem é aquele homem que vem pelo campo ao nosso encontro? Respondeu o servo: É meu senhor. Ela tomou o seu véu e se cobriu. 66 O servo relatou a Isaque tudo o que havia feito. 67 Isaque trouxe a Rebeca para a tenda de Sara, sua mãe, e tomou-a, e ela lhe foi por mulher. *Gn 29.18Ele a amou. Assim, Isaque foi consolado depois *Gn 23.1-2;25.20da morte de sua mãe.