Kibékülés Ézsaúval
1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé. 2 És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. 3 Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta. 4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának. 5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat. 6 És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat. 7 Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat. 8 És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt. 9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd. 10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem. 11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé. 12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek. 13 Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak. 14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe. 15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt. 16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
Jákób letelepszik Sekhem mellett
17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak. 18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt. 19 És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen. 20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.
O encontro de Esaú e Jacó
1 Levantando Jacó os olhos, olhou, e eis que vinha Gn 32.6Esaú, e com ele, quatrocentos homens. Repartiu, pois, os filhos entre Lia, Raquel e as duas servas. 2 Pôs as servas e seus filhos na frente, a Lia e a seus filhos, atrás destes, e a Raquel e a José, por últimos. 3 Ele mesmo passou adiante deles, e prostrou-se sete vezes, até chegar perto de seu irmão. 4 Correu-lhe Esaú ao encontro, deu-lhe um abraço, Gn 45.14-15lançou-se-lhe ao pescoço e o beijou; e eles choraram. 5 Levantando os olhos, viu as mulheres e meninos; e perguntou: Quem são estes? Respondeu-lhe Jacó: Gn 48.9Os meninos que Deus, na sua bondade, deu a teu servo. 6 Então, se chegaram as servas, elas e seus filhos, e prostraram-se em terra. 7 Chegaram-se também Lia e seus filhos e prostraram-se; depois, chegaram-se José e Raquel e prostraram-se. 8 Perguntou Esaú: Qual é a tua intenção em Gn 32.14-16todos estes bandos que encontrei? Respondeu Jacó: Para achar graça diante do meu senhor. 9 Mas Esaú disse: Gn 27.39-40Tenho bastante, meu irmão; fica com o que tens. 10 Replicou-lhe Jacó: Não recuses; se agora achei graça diante de ti, recebe o presente da minha mão; porque vi o teu rosto como quem vê o rosto de Deus; e tu te agradaste de mim. 11 Recebe o meu presente que eu te trouxe; Gn 30.43porque Deus tem sido bondoso para comigo, e porque tenho bastante. Insistiu com ele, e ele o recebeu. 12 Então, Esaú disse: Ponhamo-nos a caminho e vamo-nos, eu irei adiante de ti. 13 Respondeu-lhe Jacó: Meu senhor sabe que os meninos são tenros e que tenho de cuidar das ovelhas e das vacas que têm crias; se forem obrigadas a caminhar demais um só dia, morrerão todos os rebanhos. 14 Passe meu senhor adiante de seu servo; eu seguirei, guiando-as mansamente, conforme o passo do gado que está adiante de mim e conforme o passo dos meninos, até chegar à casa de meu senhor, em Gn 32.3Seir. 15 Respondeu Esaú: Permite que eu deixe contigo da gente que está comigo. Disse Jacó: Para quê? Que ache eu graça aos olhos de meu senhor. 16 Assim, voltou Esaú aquele dia seu caminho para Seir. 17 Jacó partiu para Jz 8.5,14;Sl 60.6Sucote, e edificou para si uma casa, e fez barracas para o seu gado; por isso, o lugar se chama Sucote.
Jacó chega a Siquém
18 Chegou Jacó são e salvo à cidade de Gn 12.6;Js 24.1;Jz 9.1Siquém, que está na terra de Canaã, quando voltou de Gn 25.20;28.2Padã-Arã; e armou a sua tenda diante da cidade. 19 A parte do campo em que armara a sua tenda, Js 24.32;Jo 4.5comprou-a ele dos filhos de Hamor, pai de Siquém, por cem peças de dinheiro. 20 Levantou ali um altar e chamou-lhe El-Elohe-Israel.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)