Gênesis 37

József álmai

1 Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén. 2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak. 3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki. 4 Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. 5 És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt. 6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. 7 Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. 8 És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért. 9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem. 10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig? 11 Irígykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

József eladatik Égyiptomba

12 Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék; 13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. 14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe. 15 Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz? 16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek? 17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban. 18 Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik. 19 És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó! 20 Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból. 21 Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon. 22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához. 23 És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala. 24 És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne. 25 Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba. 26 És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét? 27 Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai. 28 És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba. 29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. 30 És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?

Jákób gyásza

31 Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet. 34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig. 35 Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja. 36 A Midiániták pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.

José é vendido por seus irmãos

1 Habitou Jacó *Gn 17.8;28.4na terra das peregrinações de seu pai, na terra de Canaã. 2 Estas são as gerações de Jacó. José, tendo *Gn 41.46dezessete anos, estava com seus irmãos apascentando os rebanhos; sendo ainda mocinho, acompanhava *Gn 35.25-26os filhos de Bila e os de Zilpa, mulheres de seu pai, e trouxe más notícias a respeito deles a seu pai. 3 Ora, Israel amava mais a José do que a todos os seus filhos, porque era *Gn 44.20filho da sua velhice; e fez-lhe uma *Gn 37.23,32túnica talar com mangas compridas. 4 Viram seus irmãos que seu pai o amava mais que a todos os seus irmãos; aborreciam-no e não lhe podiam falar pacificamente.

5 José *Gn 28.12;31.10-11,24teve um sonho, que relatou a seus irmãos; e odiaram-no ainda mais. 6 Pois lhes disse: Ouvi este sonho que eu tive: 7 eis que nós estávamos atando feixes no campo, e levantava-se o meu feixe e ficava em pé; os vossos feixes o rodeavam e *Gn 42.6,9;43.26;44.14prostravam-se perante o meu feixe. 8 Responderam-lhe seus irmãos: *Gn 49.26;Dt 33.16Virás, de fato, a reinar sobre nós? Ou virás, de fato, a ter domínio sobre nós? Aborreciam-no ainda mais por causa dos seus sonhos e por causa das suas palavras. 9 Teve outro sonho, que relatou a seus irmãos, dizendo: Tive ainda outro sonho: eis que o sol, a lua e onze estrelas se prostraram perante mim. 10 Quando o relatou a seu pai e a seus irmãos, repreendeu-o seu pai e disse-lhe: Que sonho é este que sonhaste? Viremos, porventura, eu, tua mãe e *Gn 27.29teus irmãos a prostrar-nos em terra perante ti? 11 *At 7.9Seus irmãos lhe tinham inveja, mas seu pai guardava o caso no coração.

12 Foram seus irmãos apascentar o rebanho de seu pai, em Siquém. 13 Perguntou Israel a José: Não apascentam teus irmãos o rebanho em *Gn 33.18-20Siquém? Vem, enviar-te-ei a eles. Respondeu-lhe José: Eis-me aqui. 14 Disse-lhe Israel: Vai, vê se vão bem teus irmãos e o rebanho; e traze-me notícias. *Gn 35.27Assim, o enviou ao vale de Hebrom, e ele foi a Siquém. 15 E um homem encontrou a José, que andava errante pelo campo, e perguntou-lhe: Que procuras? 16 Respondeu ele: Procuro meus irmãos; dize-me onde apascentam eles o rebanho? 17 Disse o homem: Foram-se daqui, porque ouvi-lhes dizer: Vamos a *2Rs 6.13Dotã. José, pois, seguiu atrás de seus irmãos e achou-os em Dotã.

18 Eles viram-no de longe e, antes que chegasse a eles, conspiraram contra ele para o matar. 19 Diziam um ao outro: Eis que vem o tal sonhador! 20 Vinde, agora, matemo-lo, e lancemo-lo numa das covas, e *Gn 37.32diremos: Uma besta-fera o devorou; e veremos que será dos seus sonhos. 21 Mas, *Gn 42.22ouvindo-o Rúben, livrou-o das mãos deles; e disse: Não lhe tiremos a vida. 22 Também lhes disse Rúben: Não derrameis sangue. Lançai-o nesta cova que está no deserto, porém não ponhais mão sobre ele; isto disse, para o livrar das mãos deles, a fim de o restituir a seu pai. 23 Logo que chegou José a seus irmãos, despiram-no da túnica, da túnica talar com mangas compridas que ele trazia; 24 e, tomando-o, lançaram-no na cova: ora, a cova estava vazia, não havia água nela.

25 Então, se assentaram para comer. Levantando os olhos, olharam, e eis que uma caravana de *Gn 16.12;37.28;39.1ismaelitas vinha de Gileade, trazendo os seus camelos *Gn 43.11tragacanto, *Jr 8.22;46.11mástique e ládano, que iam levar ao Egito. 26 Disse Judá a seus irmãos: De que nos aproveita matar a nosso irmão e *Gn 37.20encobrir o seu sangue? 27 *Gn 42.21Vinde, vendamo-lo aos ismaelitas, e não seja a nossa mão sobre ele, porque ele é nosso irmão, nossa carne. E escutaram-no seus irmãos. 28 Passando uns negociantes *Gn 37.25;Jz 6.1;8.22,24midianitas, tiraram, e alçaram da cova a José, e *Gn 45.4;At 7.9venderam-no aos ismaelitas por vinte moedas de prata; estes o *Gn 39.1levaram ao Egito.

29 Tendo Rúben voltado à cova, eis que José não estava na cova; então, *Gn 37.34;Gn 44.13rasgou os seus vestidos. 30 Voltou a seus irmãos e disse: *Gn 42.13,36O moço não aparece; e eu para onde irei? 31 Então, *Gn 37.3,23tomaram a túnica de José, mataram um bode e tingiram a túnica no sangue. 32 Enviaram a túnica talar com mangas compridas e fizeram levá-la a seu pai e disseram: Achamos esta túnica; vê se é a túnica de teu filho ou não. 33 Ele a reconheceu e disse: É a túnica de meu filho; *Gn 37.20uma besta-fera o devorou; sem dúvida, José foi despedaçado. 34 *Gn 37.29Rasgou Jacó os seus vestidos, pôs saco sobre os seus lombos e lamentou seu filho muitos dias. 35 Levantaram-se todos os seus filhos e todas as suas filhas para o consolarem, mas ele não quis ser consolado; e disse: Pois com choro hei de descer para meu filho ao *Gn 25.8;35.29;37.33;42.38;44.29,31Sheol. Assim, o chorou seu pai. 36 Os midianitas *Gn 39.1venderam José no Egito a Potifar, oficial de Faraó, capitão da guarda.