Gênesis 8

Az özönvíz vége

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. 2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. 3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. 4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. 5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. 6 És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. 7 És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. 8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről. 9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. 10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. 11 És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. 12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza. 13 És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. 14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

Noé hálaáldozata

15 És szóla az Isten Noénak, mondván: 16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. 17 Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18 Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele. 19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. 20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

Az Úr igérete

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. 22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

As águas diminuem

1 Deus lembrou-se de Noé, de todos os animais e de todo o gado que estavam com ele na arca; *Jó 12.15;Sl 29.10;Is 44.27;Na 1.4Deus fez passar um vento sobre a terra, e as águas se diminuíram. 2 Fecharam-se *Gn 7.11as fontes do abismo e as janelas do céu, e foram retidas do céu as copiosas *Gn 7.4,12chuvas. 3 Iam-se as águas retirando continuamente de cima da terra e, no fim de *Gn 7.24cento e cinquenta dias, as águas minguaram. 4 No sétimo mês, no dia dezessete do mês, *Gn 7.20repousou a arca sobre os montes de Ararate. 5 As águas iam diminuindo continuamente até o décimo mês; no décimo mês, no primeiro dia do mês, foram vistos os cumes dos montes.

Noé solta um corvo e depois uma pomba

6 Passados quarenta dias, abriu Noé a janela que havia feito na arca; 7 soltou um corvo que, saindo, ia e voltava, até que as águas se secaram de sobre a face da terra. 8 Depois, soltou uma pomba, para ver se as águas tinham minguado de sobre a face da terra; 9 mas a pomba não achou onde pousar a planta do pé e voltou a ele, para a arca; porque as águas ainda cobriam a face da terra. Noé, estendendo a mão, tomou-a e a fez recolher na arca. 10 Esperou ainda outros sete dias e, de novo, soltou a pomba para fora da arca. 11 À tarde, a pomba voltou para ele, e eis no seu bico uma folha verde de oliveira; assim soube Noé que as águas tinham minguado de sobre a terra. 12 Então, esperou ainda outros sete dias e enviou a *Jr 48.28pomba; porém ela não voltou mais para ele.

A terra enxuta

13 No ano *Gn 7.6seiscentos e um, no primeiro mês, no primeiro dia do mês, secaram-se as águas de cima da terra e, tirando a coberta da arca, olhou Noé, e eis que a face da terra estava enxuta. 14 No segundo mês, aos vinte e sete dias do mês, a terra estava seca. 15 Então, disse Deus a Noé: 16 Sai da arca, tu com tua mulher, teus filhos e as mulheres de teus filhos. 17 Faze também sair a todos os animais que estão contigo, de toda a carne, tanto aves como gado e todo o réptil que se arrasta sobre a terra; para que *Gn 1.22,28se reproduzam abundantemente na terra, frutifiquem e se multipliquem sobre ela. 18 Saíram, pois, Noé, seus filhos, sua mulher e as mulheres de seus filhos. 19 Todo o animal, todo o réptil, toda a ave, tudo o que se move sobre a terra, segundo as suas famílias, saíram da arca.

Noé edifica um altar

20 Edificou Noé um *Gn 12.7-8;13.18;22.9altar a Jeová; tomou de todo o *Gn 7.2animal limpo e de toda a ave limpa e ofereceu *Gn 22.2;Êx 10.25holocaustos sobre o altar. 21 *Êx 29.18,25Sentiu Jeová o suave cheiro e disse no seu coração: Não tornarei mais a *Gn 6.7,13amaldiçoar a terra por causa do homem, pois a *Gn 6.5imaginação do coração do homem é má desde a sua mocidade; *Gn 9.11nem tornarei mais a ferir todo o vivente, como acabo de fazer. 22 Enquanto durar a terra, não deixará de haver sementeira e ceifa, frio e calor, *Jr 33.20,25verão e inverno, dia e noite.