Gênesis 47

A Gósen földjét megnyerik a Faraótól

1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földéről; és most Gósen földén vannak. 2 És vőn ötöt az ő testvérei közűl, és állítá őket a Faraó elé. 3 És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. 4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén. 5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád. 6 Égyiptom földe ímé előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé.

Jákób a Faraó előtt

7 Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót. 8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? 9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig ők bujdostak. 10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől. 11 Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó. 12 És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

Az égyiptomi szükség

13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt. 14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába. 15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földéről is, Kanaán földéről is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz? 16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz. 17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összeségéért. 18 Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk. 19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. 20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ő földjöket, mivelhogy erőt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lőn. 21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétől másik széléig. 22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részből élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az ő földjöket. 23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet. 24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül. 25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a Faraónak. 26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedűl az nem volt a Faraóé.

Jákób halála közeleg

27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen. 28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő. 29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban. 30 Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az ő sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem. 31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.

Jacó é apresentado a Faraó

1 Tendo José entrado, deu notícia a Faraó, dizendo: Meu pai e meus irmãos com os seus rebanhos, e gados, e tudo o que têm são vindos da terra de Canaã; e eis que estão na terra de Gósen. 2 Tomou cinco homens dentre seus irmãos e apresentou-os a Faraó. 3 Então, Faraó perguntou aos irmãos de José: Que ocupação é a vossa? Responderam-lhe: Os teus servos, somos *Gn 46.34pastores de ovelhas, tanto nós como nossos pais. 4 Disseram mais a Faraó: Somos vindos para peregrinar nesta terra, porque não há pasto para os rebanhos dos teus servos, sendo grave a fome na terra de Canaã; agora, pois, rogamos-te permitas que os teus servos habitem na terra de Gósen. 5 Disse Faraó a José: Teu pai e teus irmãos vieram a ti. 6 A terra do Egito está diante de ti; *Gn 45.10,18;47.11no melhor da terra faze habitar a teu pai e a teus irmãos; habitem eles na terra de Gósen. Se sabes que há entre eles alguns *Êx 18.21,25homens hábeis, faze-os maiorais dos pastores do meu gado. 7 José introduziu a seu pai Jacó e pô-lo diante de Faraó; e Jacó *Gn 47.10;2Sm 14.22;1Rs 8.66abençoou a Faraó. 8 Perguntou Faraó a Jacó: Quantos são os dias dos anos da tua vida? 9 Respondeu-lhe Jacó: Os dias dos anos das minhas peregrinações são cento e trinta anos: poucos e maus têm sido os dias dos anos da minha vida e *Gn 25.7;35.28não chegaram aos dias dos anos da vida de meus pais nos dias das suas peregrinações. 10 Tendo Jacó *Gn 47.7abençoado a Faraó, saiu da presença dele. 11 José estabeleceu a seu pai e a seus irmãos e deu-lhes uma possessão na terra do Egito, *Gn 47.6,27no melhor da terra, na terra de Ramessés, como ordenara Faraó. 12 José *Gn 45.11sustentou de pão a seu pai, a seus irmãos e a toda a casa de seu pai, segundo o número de seus filhinhos.

José compra a terra do Egito para Faraó

13 Não havia pão em toda a terra; pois a fome era mui grave, de modo que desfalecia a terra do Egito e a terra de Canaã por causa da fome. 14 Então, José ajuntou todo o dinheiro que se achou na terra do Egito e na terra de Canaã, pelo trigo que compravam, e o trouxe à casa de Faraó. 15 Gasto que foi o dinheiro da terra do Egito e da terra de Canaã, vieram a José todos os egípcios e disseram: Dá-nos pão, por que morreremos na tua presença? Porquanto nos falta o dinheiro. 16 Respondeu José: Trazei o vosso gado; e por vosso gado vo-lo darei, se faltar dinheiro. 17 Trouxeram o seu gado a José; e José deu-lhes pão em troca de cavalos, de ovelhas, de bois e de jumentos; e os sustentou de pão aquele ano, em troca de todo o gado deles. 18 Findo aquele ano, foram a José no segundo ano e disseram-lhe: Não ocultaremos a meu senhor que o nosso dinheiro está inteiramente gasto; o gado já pertence a meu senhor; nada nos é deixado diante de meu senhor, senão os nossos corpos e as nossas terras. 19 Por que morreremos diante de teus olhos, tanto nós como a nossa terra? Compra-nos a nós e a nossa terra em troca de pão, e nós e a nossa terra seremos servos de Faraó; dá-nos sementes, para que vivamos e não morramos e para que não fique desolada a terra.

20 Assim, comprou José toda a terra do Egito para Faraó. Os egípcios venderam cada um o seu campo, porque a fome os afligia; e a terra ficou sendo de Faraó. 21 Quanto ao povo, fê-lo passar às cidades desde uma até a outra extremidade dos confins do Egito. 22 Somente a terra dos sacerdotes, ele não a comprou; pois os sacerdotes tinham rações de Faraó e comiam as suas rações que Faraó lhes havia dado, pelo que não venderam a sua terra. 23 Disse José ao povo: Eis que vos comprei hoje a vós e as vossas terras para Faraó; aqui, tendes sementes para vós e semeareis a terra. 24 Nos tempos da ceifa, dareis a *Gn 41.34quinta parte a Faraó, e quatro partes serão vossas, para semente do campo, e para o vosso mantimento e dos que estão em vossas casas, e para o mantimento de vossos filhinhos. 25 Responderam eles: Tu nos tens conservado a vida! Achemos graça aos olhos de meu senhor e seremos servos de Faraó. 26 José estabeleceu por estatuto, quanto à terra do Egito, que a Faraó fosse dado o quinto; somente a terra dos sacerdotes não ficou sendo de Faraó.

27 Israel habitou na terra do Egito, na terra de Gósen; nela, adquiriram *Gn 47.11possessões, *Gn 35.11;Êx 1.7frutificaram e se multiplicaram duma maneira extraordinária. 28 Jacó viveu na terra do Egito *Gn 47.9dezessete anos; assim os dias de Jacó, os anos da sua vida, foram cento e quarenta e sete anos. 29 Chegando-se o tempo da morte de Israel, chamou a seu filho José e disse-lhe: Se agora achei graça aos teus olhos, *Gn 24.2põe a mão por baixo da minha coxa e *Gn 24.49usa para comigo de benevolência e de verdade. Rogo-te que não me enterres no Egito; 30 mas, quando eu dormir *Gn 15.15;Dt 31.16com meus pais, levar-me-ás do Egito e enterrar-me-ás no *Gn 23.17-20;49.29-32lugar da sepultura deles. Respondeu José: Eu farei como disseste. 31 Pois *Gn 21.23-24;24.3;31.53;50.25jura-me, disse Jacó; e jurou-lhe. E inclinou-se Israel sobre a cabeceira da cama.