Izsák születése
1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala. 2 Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten. 3 És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak: 4 És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten. 5 Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák. 6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam. 7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére. 8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
Hágár és Ismáel elűzetése
9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala, 10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. 11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. 12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. 13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő. 14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. 15 Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá. 16 És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. 17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van. 18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt. 19 És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. 20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá. 21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
Ábrahám szövetsége Abimélekkel
22 És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. 23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál. 24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm. 25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái. 26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma. 27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének. 28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot. 29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál? 30 És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat. 31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten. 32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére. 33 Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét. 34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
Nascimento de Isaque
1 Gn 17.16,21;18.10,14Jeová visitou a Sara, como dissera, e fez-lhe como tinha falado. 2 Gl 4.22;Hb 11.11Ela concebeu e deu à luz a Abraão, na sua velhice, um filho, ao Gn 17.21;18.10,14tempo determinado, de que Deus lhe tinha falado. 3 Ao filho que lhe nascera, que Sara lhe dera à luz, Abraão chamou Gn 17.19,21Isaque. 4 E ele circuncidou a seu filho Isaque, quando tinha Gn 17.12;At 7.8oito dias, conforme Deus lhe ordenara. 5 Abraão tinha Gn 17.17cem anos, quando Isaque, seu filho, lhe nasceu. 6 Disse Sara: Deus preparou Gn 18.13;Is 54.1riso para mim; todo aquele que o ouvir se rirá por minha causa. 7 E continuou: Gn 18.13Quem teria dito a Abraão que Sara havia de amamentar filhos? Pois, na sua velhice, lhe dei um filho.
Agar no deserto
8 Cresceu o menino e foi desmamado; e, no dia em que ele foi desmamado, deu Abraão um grande banquete. 9 Sara viu brincando Gn 16.15o filho de Agar, a egípcia, que esta dera à luz a Abraão. 10 Pelo que disse a Abraão: Gl 4.30Deita fora esta escrava e seu filho; pois o filho desta escrava não será herdeiro com meu filho, com Isaque. 11 Gn 17.18Pareceu isto bem duro aos olhos de Abraão por causa de seu filho. 12 Disse Deus a Abraão: Não te seja isso duro por causa do moço e por causa da tua escrava; em tudo o que Sara te diz, ouve a sua voz, pois, Rm 9.7;Hb 11.18em Isaque, será chamada a tua descendência. 13 Também Gn 16.10;21.13;25.12-18do filho da escrava farei uma nação, porquanto ele é da tua semente. 14 Abraão, tendo-se levantado de manhã cedo, tomou pão e um odre de água, pô-los sobre o ombro de Agar, deu-lhe o menino e despediu-a. Partindo ela, andava errante pelo deserto de Gn 21.31Berseba. 15 Consumida que foi a água do odre, colocou o menino debaixo de um dos arbustos. 16 Ela foi sentar-se em frente dele, a boa distância, como a de um tiro de arco; pois disse: Que não veja eu a morte do menino. Sentada em frente dele, Jr 6.26;Am 8.10levantou a sua voz e chorou. 17 Deus, porém, Êx 3.7;Dt 26.7;Sl 6.8ouviu a voz do menino; e o Anjo de Deus, chamando a Agar desde o céu, disse-lhe: Que tens, Agar? Gn 26.24Não temas; porque Deus ouviu a voz do menino desde o lugar onde está. 18 Ergue-te, levanta o menino e sustenta-o nas tuas mãos, Gn 16.10;21.13;25.12porque dele farei uma grande nação. 19 Deus abriu-lhe os olhos, e ela viu Gn 16.7,14um poço de água; e, indo, encheu o odre de água e deu de beber ao menino. 20 Gn 28.15;39.2-3,21Deus estava com o menino, que cresceu, morava no deserto e tornou-se flecheiro. 21 Gn 25.18Ele habitou no deserto de Parã, e sua mãe tomou-lhe uma mulher da terra do Egito.
Abraão faz uma aliança com Abimeleque
22 Por esse tempo disseram a Abraão Gn 20.18;26.26Abimeleque e Ficol, general do seu exército: Gn 26.28Deus é contigo em tudo o que fazes; 23 agora, pois, jura-me aqui por Deus que não te haverás falsamente comigo, nem com meu filho, nem com o filho de meu filho; mas usarás comigo e com a terra em que tens peregrinado daquela bondade com que eu te tratei. 24 Respondeu Abraão: Eu jurarei. 25 Abraão repreendeu a Abimeleque por causa dum poço de água que os servos deste lhe tinham tomado Gn 26.15,18,20-22à força. 26 Respondeu-lhe Abimeleque: Não sei quem fez isso; nem tu mo fizeste saber, nem tampouco ouvi falar em tal coisa, senão hoje. 27 Tomou Abraão ovelhas e bois e deu-os a Abimeleque; e Gn 26.31fizeram ambos uma aliança. 28 Pôs Abraão à parte sete cordeiras do rebanho. 29 Perguntou Abimeleque a Abraão: Que significam estas sete cordeiras que puseste à parte? 30 Respondeu Abraão: Receberás da minha mão estas sete cordeiras, para que me sirvam de testemunho de que eu cavei este poço. 31 Pelo que chamou àquele lugar Gn 21.14;26.33Berseba, porque ali juraram ambos eles. 32 Assim, fizeram uma aliança em Berseba; levantaram-se Abimeleque e Ficol, general do seu exército, e voltaram para a terra dos filisteus. 33 Plantou Abraão uma tamargueira em Berseba e Gn 12.8invocou ali o nome de Jeová, Êx 15.18;Dt 32.40;Sl 90.2;Is 40.28;Jr 10.10o Deus Eterno. 34 Peregrinou Abraão Gn 22.19na terra dos filisteus muitos dias.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)