Miriám halála. Víz ered a kősziklából
1 És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott. 2 De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen. 3 És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt! 4 És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink? 5 És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! 6 Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége. 7 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 8 Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak. 9 Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki. 10 És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet? 11 És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai. 12 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik. 13 Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.
Edom nem bocsátja át a népet
14 És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, kik így szólának: Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett: 15 Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat. 16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában. 17 Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon. 18 Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened! 19 És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándékom csak hogy gyalog mehessek át. 20 Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne ő ellene Edom sok néppel és nagy erővel. 21 Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az ő országán: azért eltére Izráel ő tőle.
Áron halála
22 Majd elindulának Kádesből, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére. 23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván: 24 Áron az ő népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél. 25 Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére. 26 És vetkeztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; mert Áron az ő népéhez takaríttatik, és meghal ott. 27 És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára. 28 És Mózes levetkezteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről. 29 És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harmincz napig Izráelnek egész háza.
A morte de Miriã
1 Os filhos de Israel, a congregação toda, vieram ao Nm 13.21;27.14;33.36deserto de Zim, no primeiro mês. Ficou o povo em Cades; ali, morreu Miriã e ali foi sepultada.
Moisés fere a rocha em Meribá, e as águas saem
2 Êx 17.1Não havia água para a congregação; e ajuntaram-se contra Moisés e contra Arão. 3 O Êx 17.2povo contendeu com Moisés, dizendo: Nm 14.2-3Oxalá que tivéssemos perecido, Nm 16.31-35quando pereceram os nossos irmãos diante de Jeová! 4 Por que introduzistes a assembleia de Jeová neste deserto, para aí morrermos, assim nós como os nossos animais? 5 Por que nos fizestes subir do Egito, para nos introduzir neste mau lugar? Nm 16.14Não é lugar de semente, nem de figos, nem de vides, nem de romãs; nem tampouco há água para beber. 6 Retirando-se Moisés e Arão da presença da assembleia para a entrada da tenda da revelação, prostraram-se com o rosto em terra; e a glória de Jeová lhes apareceu. 7 Disse Jeová a Moisés: 8 Toma a Êx 4.17,20;17.5-6vara e ajunta a congregação, tu, e Arão, teu irmão, e falai à rocha diante deles que dê as suas águas. Far-lhes-ás sair água da rocha; assim, darás de beber à congregação e aos seus animais. 9 Então, tomou Moisés a vara de diante de Jeová, como lhe ordenou.
10 Moisés e Arão reuniram a assembleia diante da rocha, e Moisés disse-lhes: Ouvi, pois, rebeldes; havemos de fazer sair água desta rocha para vós? 11 Moisés levantou a mão e feriu a rocha duas vezes com a sua vara; saíram Sl 78.16;Is 48.21;1Co 10.4águas copiosamente, e bebeu a congregação, e os seus animais. 12 Disse Jeová a Moisés e a Arão: Nm 20.24;27.14;Dt 1.37;3.26-27Porque que não crestes em mim, para me santificardes aos olhos dos filhos de Israel, portanto, não introduzireis esta assembleia na terra que lhes dei. 13 Estas são as águas de Êx 17.7Meribá, porque os filhos de Israel contenderam com Jeová, e neles foi santificado.
Moisés solicita passagem por Edom
14 Moisés enviou de Cades embaixadores ao Gn 36.31-39;Dt 2.4rei de Edom a dizer-lhe: Assim diz teu irmão Israel: Js 2.9-10;9.9-10,24Tu bem sabes todo o trabalho que nos tem sobrevindo; 15 como nossos pais desceram ao Egito, e habitamos ali muito tempo. Os egípcios nos maltrataram a nós e a nossos pais. 16 E, quando clamamos a Jeová, ele nos ouviu, enviou um Êx 14.19anjo que nos tirou do Egito; eis que estamos em Cades, cidade na extremidade do teu território. 17 Deixa-nos passar pela tua terra; não passaremos pelos campos, nem pelas vinhas, nem beberemos a água dos poços; iremos pela estrada real, não nos desviaremos para a direita nem para a esquerda, até que tenhamos passado além do teu território. 18 Respondeu-lhe Nm 24.18Edom: Não passarás por mim; não suceda sair eu ao teu encontro com a espada. 19 Replicaram-lhe os filhos de Israel: Subiremos pela estrada real; se bebermos as tuas águas, eu e Êx 12.38os meus animais, darei o preço delas; não desejo outra coisa senão passar a pé. 20 Respondeu ele: Não passarás. Saiu-lhe Edom ao encontro com muita gente e com mão forte. 21 Jz 11.17Assim, recusou Edom deixar passar Israel pelo seu território; Dt 2.8pelo que Israel se desviou dele.
A morte de Arão
22 Então, partiram de Nm 20.1,14Cades; e os filhos de Israel, a congregação toda, foram ao monte Hor. 23 Disse Jeová a Moisés e a Arão no Nm 33.37monte Hor, nos confins da terra de Edom: 24 Arão será Gn 25.8recolhido ao seu povo, pois não entrará na terra que dei aos filhos de Israel, porque Nm 20.5,10fostes rebeldes contra a minha ordem às águas de Meribá. 25 Toma a Arão e a Nm 3.4Eleazar, seu filho, e faze-os subir o monte Hor; 26 depois de despir dos seus vestidos a Arão, veste-as a Eleazar, seu filho; Arão será Nm 20.24recolhido ao seu povo e morrerá ali. 27 Fez Moisés como Jeová ordenou; e subiram ao monte Hor, à vista da congregação toda. 28 Moisés despiu a Arão dos vestidos e vestiu com eles a Eleazar, o filho; Nm 33.38;Dt 10.6;32.50Arão morreu ali no cume do monte, e Moisés e Eleazar desceram do monte. 29 Vendo toda a congregação que Arão era morto, chorou toda a casa de Israel a Arão, por trinta dias.