Números 14

A nép zúgolódásának büntetése

1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán. 2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! 3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba? 4 És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba. 5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt. 6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat. 7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. 8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. 9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök! 10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának. 11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök? 12 Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé. 13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által): 14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. 15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván: 16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában. 17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván: 18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen. 19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig. 20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. 21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. 22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak: 23 Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem. 24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva. 25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján. 26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 27 Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem! 28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására! 29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem. 30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. 31 De kicsinyeiteket, a kik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok. 32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. 33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. 34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat. 35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg. 36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről: 37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által. 38 Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni. 39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge. 40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyről szólott az Úr, mert vétkeztünk. 41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek. 42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt. 43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek. 44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból. 45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.

Os israelitas querem voltar para o Egito

1 A congregação toda levantou as suas vozes e gritou; e o povo chorou aquela noite. 2 Todos os filhos de Israel *Nm 11.1murmuraram contra Moisés e contra Arão, e a congregação toda disse-lhes: Oxalá que tivéssemos morrido na terra do Egito! *Nm 11.5;16.13;20.3-4;21.5Ou oxalá que tivéssemos morrido neste deserto! 3 Por que razão nos traz Jeová a esta terra, para *Êx 5.21;16.3cairmos à espada! *Nm 14.31;Dt 1.39Nossas mulheres e nossos pequeninos serão por presa! Não nos seria melhor voltar para o Egito?

4 Disseram uns aos outros: Constituamos a um por capitão e voltemos para o Egito. 5 *Nm 16.4Então, Moisés e Arão caíram com os rostos por terra diante de toda a assembleia da congregação dos filhos de Israel. 6 Josué, filho de Num, e Calebe, filho de Jefoné, que eram daqueles que espiaram a terra, rasgaram os seus vestidos 7 e disseram a toda a congregação dos filhos de Israel: *Nm 13.27;Dt 1.25A terra por meio da qual passamos para a espiar é terra muitíssimo boa. 8 *Dt 10.15Se Jeová se agradar de nós, então, nos introduzirá nesta terra, *Nm 13.27que mana leite e mel, e nô-la dará. 9 Tão somente, não *Dt 1.26;9.23-24sejais rebeldes contra Jeová, *Dt 1.21,29nem temais o povo desta terra, porque são nosso pão. Retirou-se de sobre eles a sua defesa, e Jeová está conosco; não os temais. 10 *Êx 17.4Porém toda a congregação disse que fossem apedrejados. *Êx 16.10;Lv 9.23A glória de Jeová apareceu na tenda da revelação a todos os filhos de Israel.

11 *Êx 32.9-13Disse Jeová a Moisés: Até quando me desprezará este povo? Até quando *Sl 106.24não crerão em mim, apesar de todos os prodígios que tenho feito no meio deles? 12 Eu os ferirei com *Lv 26.25;Dt 28.21uma epidemia, e os deserdarei, e *Êx 32.10de ti farei uma nação maior e mais forte do que eles.

Moisés intercede pelo povo

13 *Sl 106.23Respondeu Moisés a Jeová: Assim os egípcios o ouvirão (pois, pela tua força, fizeste sair este povo do meio deles) 14 e o dirão aos habitantes desta terra. Eles ouviram que tu, Jeová, estás no meio deste povo, pois *Êx 13.21;Dt 5.4tu, Jeová, és visto face a face, e a tua nuvem está sobre eles, e tu vais diante deles, de dia numa coluna de nuvem e, de noite, numa coluna de fogo. 15 Se matares este povo como um só homem, *Êx 32.12as nações que ouviram a tua fama dirão: 16 Porque Jeová não podia introduzir este povo na terra que lhe prometeu com juramento, por isso os matou no deserto. 17 Agora, pois, engrandeça-se o poder do Senhor, segundo disseste: 18 *Êx 34.6-7Jeová é tardio em irar-se, abundante em misericórdia, que perdoa iniquidade e transgressão e não terá por inocente o culpado; que visita a iniquidade dos pais nos filhos, na terceira e na quarta geração. 19 *Êx 32.32;34.9Perdoa a iniquidade deste povo, segundo a tua grande misericórdia e como tens perdoado a este povo desde o Egito até aqui.

20 Tornou-lhe Jeová: *Mq 7.18-20Conforme a tua palavra, lhe perdoei; 21 porém, tão certo *Nm 14.28;Dt 32.40;Is 49.18como eu vivo e como *Is 6.3;Hc 2.14toda a terra se encherá da glória de Jeová, 22 *1Co 10.5dos homens que, tendo visto a minha glória e os prodígios que fiz no Egito e no deserto e, todavia, me puseram à prova já *Êx 5.21;14.11;15.24;16.2;17.2-3;32.1;Nm 11.1,4;12.1;14.2dez vezes e não obedeceram à minha voz, 23 *Nm 26.65;32.11nenhum deles verá a terra que, com juramento, prometi a seus pais; sim, nenhum daqueles que me desprezaram a verá. 24 Porém o meu servo Calebe, *Nm 14.7-9porque nele houve outro espírito e porque perseverou em seguir-me, *Nm 26.65;32.12;Dt 1.36;Js 14.6-15eu o introduzirei na terra em que entrou; e a sua semente a possuirá. 25 *Nm 13.29Ora, os amalequitas e os cananeus habitam no vale; tornai-vos amanhã e caminhai para o deserto em direção ao mar Vermelho.

Aos murmuradores não é permitido entrar na terra de Canaã

26 Depois, disse Jeová a Moisés e a Arão: 27 Até quando sofrerei esta má congregação que *Nm 11.1murmura contra mim? Ouvi os queixumes dos filhos de Israel que eles murmuram contra mim. 28 Dize-lhes: *Nm 14.21Pela minha vida, diz Jeová, certamente como *Nm 14.2;Dt 2.14-15;Hb 3.17falastes aos meus ouvidos, assim vos hei de fazer: 29 cairão os vossos cadáveres neste deserto; todos vós os que *Nm 1.45-46fostes contados, segundo o vosso número total, desde a idade de vinte anos e daí para cima, os que murmurastes contra mim, 30 certamente, não entrareis na terra a respeito da qual jurei que vos faria habitar nela, *Nm 14.24exceto Calebe, filho de Jefoné, e Josué, filho de Num. 31 *Nm 14.3Porém a vossos pequeninos, que dissestes que serviriam de presa, a estes introduzirei, e eles conhecerão a terra que vós desprezastes. 32 *Nm 26.64-65;32.13;1Co 10.5Mas, quanto a vós, os vossos cadáveres cairão neste deserto. 33 Vossos filhos serão pastores no deserto *Dt 2.7;8.2,4;29.5quarenta anos e sofrerão as consequências da vossa infidelidade, até que os vossos cadáveres se consumam no deserto. 34 Segundo o número dos dias em que espiastes a terra, isto é, quarenta dias, cada dia representando um ano, levareis sobre vós por quarenta anos as vossas iniquidades e tereis experiência da minha oposição. 35 Eu, Jeová, tenho falado; certamente, assim o farei a toda esta má congregação que se sublevou contra mim: neste deserto se consumirão e aqui morrerão.

36 *Nm 13.4-16,32Os homens que Moisés enviou a espiar a terra, que voltaram e fizeram murmurar contra ele toda a congregação, infamando a terra, 37 sim, esses homens que infamaram a terra morreram de *Nm 16.49praga diante de Jeová. 38 Mas Josué, filho de Num, e Calebe, filho de Jefoné, ficaram com vida dentre os que foram a espiar a terra.

Os israelitas desbaratados em Hormá

39 Falou Moisés estas palavras a todos os filhos de Israel; e o *Êx 33.4povo fez um grande pranto. 40 Levantando-se de manhã cedo, subiram ao cume do monte e disseram: *Dt 1.41-44Eis-nos aqui; subiremos ao lugar de que Jeová falou; pois pecamos. 41 Respondeu Moisés: Por que razão, agora, transgredis vós a ordem de Jeová, visto que isso não vos redundará em bem? 42 Não subais, porque Jeová não está no meio de vós; para que não sejais feridos diante dos vossos inimigos. 43 Pois ali os amalequitas e os cananeus estão diante de vós, e caireis ao fio da espada; porque deixastes de seguir a Jeová, portanto, Jeová não está convosco. 44 Mas mostraram-se temerários em subirem ao cume do monte; contudo, a *Nm 31.6arca da Aliança de Jeová e Moisés não saíram do arraial. 45 Então, desceram os amalequitas e os cananeus, que habitavam naquele monte, e os feriram, e desbarataram até *Nm 21.3Hormá.