A nyelv bűnei
1 Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. 2 Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. 3 Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk. 4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. 5 Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! 6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. 7 Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: 8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. 9 Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: 10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! 11 Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt? 12 Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
A felülről származó bölcsesség
13 Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. 14 Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. 15 Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. 16 Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. 17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. 18 Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.
Sobre a guarda da língua
1 cp.Mt 23.8;Rm 2.20s.;1Tm 1.7Não vos torneis, muitos de vós, mestres, vd.Tg 1.16;Tg 3.10meus irmãos, sabendo que receberemos um juízo mais severo. 2 Pois todos nós vd.Tg 2.10tropeçamos em muitas coisas; Tg 3.2-12; cp.Mt 12.34-37se alguém não tropeça em sua palavra, é Tg 1.4um homem perfeito, capaz de cp.Tg 1.26refrear também todo o seu corpo. 3 Ora, Sl 32.9se pomos freios nas bocas dos cavalos, para que nos obedeçam, também governamos todo o seu corpo. 4 Vede também os navios, ainda que sejam grandes e levados por impetuosos ventos, entretanto, com um pequenino leme, se voltam para onde quer o impulso do timoneiro. 5 Assim, a língua também é um pequeno membro, mas cp.Sl 12.3s.;73.8s.se gaba de grandes coisas. cp.Pv 26.20s.Vede como um pouco de fogo abrasa um grande bosque! 6 E Sl 120.3-4;Pv 16.27a língua é um fogo. Como um mundo de iniquidade, está colocada entre os nossos membros a língua que Mt 15.11,18s.; cp.12.36s.contamina o corpo todo, e incendeia o curso da vida, e é incendiada pelo fogo da vd.Mt 5.22Geena. 7 Pois toda espécie de feras, e de aves, e de répteis, e de peixes se doma e tem sido domada pela espécie humana; 8 porém a língua, não há homem que a possa domar; é um mal irrequieto, está cheia de Sl 140.3;Rm 3.13;Ec 10.11veneno mortífero. 9 Com ela, bendizemos ao cp.Tg 1.27Senhor e Pai; e, com ela, amaldiçoamos aos homens, vd.1Co 11.7que foram criados à imagem de Deus. 10 Da mesma boca procede bênção e maldição. Não convém, meus irmãos, que isso assim seja. 11 Porventura, a fonte lança por uma mesma abertura água doce e água amargosa? 12 cp.Mt 7.16Acaso, meus irmãos, pode uma figueira dar azeitonas ou uma videira figos? Nem tampouco pouco pode uma fonte de água salgada dar água doce.
A sabedoria que vem lá do alto
13 Quem entre vós é sábio e instruído? cp.Tg 2.18Mostre, por seu cp.1Pe 2.12bom procedimento, as suas obras em mansidão de sabedoria. 14 Mas, se tendes Tg 3.16; vd.Rm 2.8; cp.2Co 12.20zelo amargo e o espírito de contenda nos vossos corações, não vos glorieis e não mintais contra Tg 5.19; cp.1.18; vd.1Tm 2.4a verdade. 15 Essa sabedoria não é a sabedoria que vem vd.Tg 1.17de cima, mas é cp.1Co 2.6;3.19terrena, cp.2Co 1.12;Jd 19animal e cp.2Ts 2.9s.;1Tm 4.1;Ap 2.24diabólica; 16 porque, onde há zelo e espírito de contenda, ali também há confusão e toda obra má. 17 Mas a sabedoria que vem lá de cima é primeiramente cp.Tg 4.8;2Co 7.11pura; depois, cp.Mt 5.9;Hb 12.11pacífica, vd.Tt 3.2;Fp 4.5moderada, fácil de se conciliar, Lc 6.36; cp.Tg 2.13cheia de misericórdia e de bons frutos, Tg 2.4sem parcialidade, Rm 12.9;2Co 6.6sem hipocrisia. 18 Ora, o Pv 11.18;Is 32.17;Os 10.12;Am 6.12;Fp 1.11;Gl 6.8fruto da justiça é semeado em paz para aqueles que são pacificadores.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)