2 Samuel 15

Absolon lázadása

1 Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak. 2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád; 3 Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál. 4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. 5 Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. 6 És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala. 7 Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak; 8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok. 9 Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba. 10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban. 11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról. 12 És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.

Dávid futása

13 És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. 14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével. 15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid. 16 Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat. 17 És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál. 18 És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt. 19 Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre. 20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled. 21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is. 22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának. 23 És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé. 24 És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék. 25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát. 26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik. 27 Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt. 28 Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek. 29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának. 30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának. 31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát. 32 És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére. 33 És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem; 34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát. 35 És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak. 36 Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok. 37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.

A rebelião de Absalão e a fuga de Davi

1 Depois disso, *1Rs 1.5Absalão adquiriu para si um carro, e cavalos, e cinquenta homens que corressem adiante dele. 2 Levantando-se Absalão cedo, *2Sm 19.8;Rt 4.1parava à entrada da porta; e a todo o homem que tinha uma demanda que devia ser submetida ao rei para julgamento, chamava-o a si e lhe dizia: De que cidade és tu? Ele respondia: De tal tribo de Israel é teu servo. 3 Então, Absalão lhe dizia: As tuas alegações são boas e retas, porém não há da parte do rei quem te ouça. 4 Acrescentava Absalão: *Jz 9.1-5,29Quem me dera ser constituído juiz na terra, para que viesse ter comigo todo homem que tem uma demanda ou um caso, e eu lhe faria justiça! 5 Quando se chegava alguém para lhe fazer uma reverência, estendia ele a mão e, pegando nele, *2Sm 14.33;20.9o beijava. 6 Dessa maneira, fazia Absalão a todo o Israel que vinha ao rei para julgamento; assim, furtou Absalão o coração dos homens de Israel.

7 Ao fim de quarenta anos, disse Absalão ao rei: Permite que eu vá a *2Sm 3.2-3Hebrom cumprir o voto que fiz a Jeová. 8 Porque, morando em Gesur, na Síria, *2Sm 13.37-38fez o teu servo um voto, dizendo: *Gn 28.20-21Se Jeová, na verdade, me fizer voltar para Jerusalém, servirei a Jeová. 9 Disse-lhe o rei: Vai-te em paz. Levantou-se e foi a Hebrom. 10 Enviou, porém, Absalão a todas as tribos de Israel emissários que dissessem: Logo que ouvirdes o som da trombeta, direis: *1Rs 1.34;2Rs 9.13Absalão reina em Hebrom. 11 De Jerusalém foram com Absalão duzentos homens, *1Sm 9.13que haviam sido convidados, mas *1Sm 22.15o fizeram inocentemente, pois nada sabiam. 12 Então, Absalão, enquanto fazia os sacrifícios, mandou chamar a *2Sm 15.31Aitofel, gilonita, conselheiro de Davi, de *Js 15.51Giló, sua cidade. A conspiração tornava-se poderosa, *Sl 3.1e o povo do partido de Absalão ia crescendo em número.

13 Veio um mensageiro a Davi, dizendo: *2Sm 15.6;Jz 9.3O coração dos homens de Israel vai após Absalão. 14 Davi disse a todos os seus servos que se achavam com ele em Jerusalém: *2Sm 12.11;Sl 3, títuloLevantai-vos, e fujamos, porque de outra forma nenhum de nós poderá escapar das mãos de Absalão. Apressai-vos a sair, não suceda que ele nos apanhe de súbito, lance sobre nós a ruína e fira a cidade ao fio da espada. 15 Responderam ao rei os seus servos: Eis aqui os teus servos para tudo o que determinar o rei, nosso senhor. 16 Saiu o rei, e todos os de sua casa o seguiram. *2Sm 16.21-22Deixou, porém, o rei dez concubinas para guardarem a casa. 17 Saiu o rei e todo o povo que o seguiu, e fizeram alto em Bete-Meraque. 18 Todos os seus servos iam ao lado dele; *2Sm 8.18todos os quereteus, e todos os peleteus, e todos os giteus, *1Sm 23.13;25.13;30.1,9seiscentos homens que o seguiram de Gate, passaram adiante do rei.

19 Disse o rei a *2Sm 18.2Itai, giteu: Por que vens tu também conosco? Volta e fica-te com o rei, porque és estrangeiro e exilado; torna ao teu lugar. 20 Ontem vieste, e te levarei eu hoje conosco a vaguear? *1Sm 23.13Pois eu vou para onde possa ir; volta e faze voltar a teus irmãos. *2Sm 2.6A misericórdia e a fidelidade sejam contigo. 21 Itai respondeu ao rei: *Rt 1.16-17Pela vida de Jeová e pela vida do rei, meu senhor, no lugar em que estiver o rei, meu senhor, seja para a morte, seja para a vida, lá estará o teu servo! 22 Davi disse a Itai: Vai e passa adiante. Passou Itai, e todos os seus homens, e todos os pequeninos que estavam com ele. 23 Toda a terra chorava em alta voz, e todo o povo passava; também o rei passou a *1Rs 15.13;2Cr 29.16torrente de Cedrom, e todo o povo passou em direção *2Sm 15.28;16.2ao caminho do deserto.

Zadoque, Abiatar e Husai voltam para Jerusalém

24 Veio também *2Sm 8.17;20.25Zadoque, e com ele todos os levitas *Nm 4.15;1Sm 4.4-5que levavam a arca da Aliança de Deus; e assentaram a arca de Deus *1Sm 22.20(E subiu Abiatar.), até que todo o povo acabou de passar da cidade. 25 Disse o rei a Zadoque: Leva a arca de Deus para a cidade. Se eu achar graça aos olhos de Jeová, *Sl 43.3ele me fará voltar e me mostrará tanto a arca como *Êx 15.13;Jr 25.30a sua habitação. 26 Se ele, porém, disser: *2Sm 22.20;Nm 14.8Não tenho prazer em ti, eis-me aqui, *1Sm 3.18faça a mim o que bem lhe parecer. 27 Acrescentou o rei ao sacerdote Zadoque: Não és tu *1Sm 9.6-9vidente? Volta para a cidade em paz, e convosco vossos *2Sm 17.17dois filhos, Aimaás, teu filho, e Jônatas, filho de Abiatar. 28 Olhai que eu me demorarei *2Sm 17.16;Js 5.10aos vaus do deserto, até que tenha informações da vossa parte. 29 Zadoque e Abiatar levaram a arca de Deus para Jerusalém e lá ficaram.

30 Davi, subindo pela encosta do monte das Oliveiras, ia chorando; tinha *Et 6.12;Ez 24.17,23a cabeça coberta e caminhava *Is 20.2-4descalço. Todo o povo que ia com ele, coberta a cabeça, subia chorando. 31 Foi dito a Davi: *2Sm 15.12Aitofel está entre os que entraram na conspiração de Absalão. Disse Davi: Peço-te, Jeová, *2Sm 16.23;17.14,23que tornes o conselho de Aitofel em loucura. 32 Quando Davi ia chegando ao cume do outeiro, onde se costuma adorar a Deus, veio-lhe ao encontro Husai, *Js 16.2arquita, rasgados os vestidos e a cabeça coberta de terra. 33 Disse-lhe Davi: Se fores comigo, *2Sm 19.35ser-me-ás pesado; 34 porém, se voltares para a cidade e *2Sm 16.19disseres a Absalão: Eu serei, ó rei, teu servo; como tenho sido no passado servo de teu pai, assim, agora, serei teu servo, então, poderás frustrar para mim o conselho de Aitofel. 35 Tens ali contigo os sacerdotes Zadoque e Abiatar; portanto, *2Sm 17.15-16tudo o que ouvires da casa do rei lhes dirás. 36 Estão ali com eles *2Sm 15.27seus dois filhos, Aimaás, filho de Zadoque, e Jônatas, filho de Abiatar; *2Sm 17.17por eles me avisareis de tudo o que ouvirdes. 37 Veio Husai, *2Sm 16.16;1Cr 27.33amigo de Davi, à cidade, *2Sm 16.15e Absalão entrou em Jerusalém.