2 Samuel 18

Absolont legyőzik és Joáb megöli

1 Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök. 2 És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek. 3 De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül. 4 Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként. 5 Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felől. 6 Kiméne azért a nép a mezőre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél. 7 És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, mintegy húszezer emberé. 8 És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdő, mint a fegyver azon a napon. 9 És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla. 10 Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni. 11 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst siklussal és egy övvel. 12 Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki legyen, az ifjút, Absolont. 13 Vagy ha orozva törtem volna életére – mivel a király előtt semmi sem marad titokban – magad is ellenem támadtál volna. 14 Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vőn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán. 15 Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék őt. 16 Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek űzéséből, mert kimélni akará Joáb a népet. 17 Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába. 18 Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.

Kúsi követsége

19 Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította őt az Úr az ő ellenségeinek kezéből. 20 És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt. 21 Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb előtt, és elszaladt. 22 És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való ez a hírmondás?! 23 Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Ő pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelőzé Kúsit. 24 Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül. 25 Kiálta azért az őrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jő, hír van az ő szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve. 26 Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó. 27 Monda ismét az őrálló: A mint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő. 28 Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király előtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen. 29 Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt. 30 És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott. 31 E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, a kik ellened támadtak volt. 32 Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.

Dávid sírása

33 És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!

1 Davi passou revista ao povo que tinha consigo e *Êx 18.25;Nm 31.14;1Sm 22.7pôs sobre eles capitães de mil e capitães de cem. 2 Enviou Davi ao povo, *Jz 7.16;1Sm 11.11um terço sob o mando de Joabe, outro terço sob o mando de Abisai, filho de Zeruia, irmão de Joabe, e o outro terço sob o mando de *2Sm 15.19-22Itai, geteu. O rei disse ao povo: Também eu hei de sair convosco. 3 Respondeu, porém, o povo: Não *2Sm 21.17sairás, pois se, na verdade, fugirmos, eles não se importarão conosco; nem se importarão conosco se morrer a metade de nós; pois tu és igual a dez mil de nós. É melhor que fiques na cidade para dali nos socorreres. 4 Tornou-lhes o rei: O que vos parece bem, isso farei. *2Sm 18.24O rei pôs-se ao lado da porta, e saiu todo o povo a centenas e milhares. 5 O rei deu ordem a Joabe, a Abisai e a Itai, dizendo: Por amor de mim, tratai com brandura ao mancebo, a Absalão. *2Sm 18.12Todo o povo ouviu quando o rei dava ordem a todos os capitães acerca de Absalão.

6 Assim, saiu o povo ao campo contra Israel; e deu-se a batalha *2Sm 17.26;Js 17.15,18no bosque de Efraim. 7 Ali, foi o povo de Israel derrotado diante dos servos de Davi, e, naquele dia, houve uma grande derrota, com a perda de vinte mil homens. 8 Pois ali se estendeu a batalha por toda a região; e o bosque consumiu, naquele dia, mais gente do que a espada consumiu.

Absalão fica suspenso de uma árvore, e Joabe mata-o

9 Absalão, indo montado na sua mula, encontrou-se com os servos de Davi; a mula entrou debaixo dos ramos espessos dum grande carvalho, e Absalão, preso *2Sm 14.26pela cabeça ao carvalho, ficou pendurado entre o céu e a terra; e a mula em que ia montado passou adiante. 10 Vendo isso um homem, avisou a Joabe e disse: Eis que vi Absalão pendurado num carvalho. 11 Respondeu Joabe ao homem que lhe dera a notícia: Pois que o viste, por que não o feriste ali, derrubando-o por terra? E eu te haveria dado dez siclos de prata e um cinto. 12 Tornou o homem a Joabe: Ainda quando eu pudesse pesar nas minhas mãos mil siclos de prata, não estenderia eu a mão contra o filho do rei; porque *2Sm 18.5nós ouvimos a ordem que o rei te deu a ti, a Abisai e a Itai, dizendo: Guardai-me o mancebo Absalão. 13 Se eu tivesse obrado falsamente contra a sua vida, *2Sm 14.19-20nada teria sido oculto ao rei, e tu mesmo te esquivarias de mim. 14 Disse Joabe: Não posso demorar-me contigo. *2Sm 14.30Tomou na mão três dardos e traspassou com eles o coração de Absalão, que ainda estava vivo no carvalho. 15 Cercaram-no dez mancebos que levavam as armas de Joabe, e feriram a Absalão, e mataram-no.

16 *2Sm 2.28;20.22Joabe tocou a trombeta, e o povo voltou de perseguir a Israel, pois Joabe deteve ao povo. 17 Levaram a Absalão, e lançaram-no numa grande cova no bosque, *Dt 21.20-21;Js 7.26;8.29e erigiram sobre ele um mui grande montão de pedras. *2Sm 19.8;20.1-22Todo o Israel fugiu, cada um para a sua tenda. 18 Ora, Absalão, quando ainda vivia, *1Sm 15.12tinha feito levantar para si a coluna, *Gn 14.17que está no vale do Rei, porque disse: *2Sm 14.27Eu não tenho filho que conserve a memória do meu nome. Deu o seu nome à coluna; até o dia de hoje, ela se chama o Monumento de Absalão.

Davi, sabendo da morte de Absalão, chora amargamente

19 Disse *2Sm 15.36Aimaás, filho de Zadoque: Deixa-me correr e dar notícia ao rei *2Sm 18.31que Jeová o vingou dos seus inimigos. 20 E Joabe lhe disse: Tu não serás hoje o portador das novas, mas noutro dia as levarás; hoje, porém, não as levarás; porque é morto o filho do rei. 21 Disse Joabe ao cuxita: Vai dizer ao rei o que viste. O cuxita fez uma reverência a Joabe e partiu a correr. 22 Então, tornou Aimaás, filho de Zadoque, a dizer a Joabe: Seja o que for, deixa-me também correr após o cuxita. Joabe disse: Por que queres correr, meu filho? Visto que *2Sm 18.29não receberás recompensa pelas novas. 23 Aconteça, porém, o que acontecer, hei de correr, respondeu Aimaás. Então, disse Joabe: Corre. Aimaás correu pelo caminho de Quicar e passou ao cuxita.

24 Ora, *2Sm 19.8Davi estava assentado entre as duas portas; *2Sm 13.34;2Rs 9.17a sentinela subiu ao eirado da porta acima da muralha, e levantou os olhos, e viu vir um homem correndo só. 25 Clamou a sentinela e deu a nova ao rei. O rei disse: Se ele vem só, traz notícias. O mensageiro aproximava-se cada vez mais. 26 Viu a sentinela outro homem correndo, e clamou ao porteiro, e disse: Eis que vem outro homem correndo só. O rei disse: Este também traz notícias. 27 Acrescentou a sentinela: Parece-me que o correr do primeiro é *2Rs 9.20como o correr de Aimaás, filho de Zadoque. Disse o rei: *1Rs 1.42Ele é homem de bem e trará boas-novas.

28 Gritou Aimaás e disse ao rei: Paz! *2Sm 14.4;1Sm 25.23Prostrou-se com o rosto em terra perante o rei e disse: *1Sm 17.46Bendito seja Jeová, teu Deus, que entregou os homens que levantaram a mão contra o rei, meu senhor! 29 Perguntou o rei: *2Sm 20.9;2Rs 4.26Está bem o mancebo Absalão? Respondeu Aimaás: Quando Joabe enviou ao servo do rei, que sou eu, vi um grande alvoroço, *2Sm 18.22porém não sei o que era. 30 Disse o rei: Põe-te ao lado e espera aqui. Ele se pôs ao lado e esperou de pé.

31 Eis que chegou o cuxita e disse: Receba o rei, meu senhor, as novas. Hoje, *2Sm 18.19;Jz 5.31Jeová te vingou de todos os que se levantaram contra ti. 32 O rei perguntou ao cuxita: *2Sm 18.29Está bem o mancebo Absalão? Respondeu o cuxita: *1Sm 25.26Como aquele mancebo o é, assim sejam os inimigos do rei, meu senhor, e todos os que se levantam contra ti para te fazerem o mal. 33 O rei ficou muito comovido, e subiu à sala que estava por cima da porta, e pôs-se a chorar; e, andando, dizia assim: *2Sm 19.4Meu filho Absalão, meu filho, meu filho Absalão! *Êx 32.32;Rm 9.3Quem me dera que eu morrera por ti, Absalão, filho meu, filho meu!