2 Samuel 11

Dávid házasságtörése és gyilkossága

1 Lőn pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. 2 És lőn estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala. 3 És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? 4 Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá őt; ki beméne ő hozzá, és vele hála, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az ő házához. 5 És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! 6 Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz. 7 Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdé őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harcz folyása felől. 8 Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána. 9 Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához. 10 És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? 11 Felele Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt! 12 Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is. 13 Ennekutána hivatá őt Dávid, és ő vele evék és ivék, és lerészegíté őt, és kiméne estve aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá. 14 Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. 15 Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon. 16 Lőn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erős vitézek vannak. 17 Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala. 18 Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. 19 És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, 20 És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harczolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? 21 Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt. 22 Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt őt Joáb. 23 És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig; 24 Azonban a kőfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. 25 Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt. 26 Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét. 27 És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.

O pecado de Davi contra Urias

1 *1Cr 20.1Tendo decorrido um *2Sm 10.14;1Rs 20.22,26ano, ao tempo em que os reis saem para a guerra, enviou Davi a Joabe, juntamente com os seus servos e a todo o Israel; e destruíram aos amonitas e *2Sm 12.26-28;Jr 49.2-3;Am 1.14sitiaram a Rabá. Davi, porém, ficou em Jerusalém.

2 À tarde, *2Sm 4.5,7levantou-se Davi de dormir a sesta e pôs-se a passear *Dt 22.8;1Sm 9.25;Mt 24.17;At 10.9no eirado do palácio real; e do eirado viu, tomando banho, uma mulher que era em extremo formosa. 3 Davi mandou saber quem era. Foi-lhe dito: É *1Cr 3.5Bate-Seba, filha de Eliã, mulher de *2Sm 23.39Urias, heteu. 4 Enviou Davi mensageiros e fez que lha trouxessem. Chegada que foi Bate-Seba, *Sl 51, título;Tg 1.14-15ele se deitou com ela, *Lv 12.2-5;15.19-28;18.19pois já estava purificada da sua imundícia. Depois, voltou ela para casa. 5 A mulher concebeu e mandou dizer a Davi: *Lv 20.10;Dt 22.22Estou grávida.

6 Davi enviou a Joabe, dizendo: Remete a Urias, heteu. Joabe remeteu Urias a Davi. 7 Quando Urias se apresentou a Davi, *Gn 37.14;1Sm 17.22este lhe perguntou como passava Joabe e o povo e como ia a guerra. 8 Disse Davi a Urias: Desce para tua casa e *Gn 43.24;Lc 7.44lava os teus pés. Saiu Urias da casa real e foi mandado após ele *Gn 43.34um presente do rei. 9 Mas Urias dormiu *1Rs 14.27-28à porta da casa real com todos os servos do seu senhor e não desceu para sua casa. 10 Avisaram disso a Davi, dizendo: Urias não desceu para sua casa. Perguntou Davi a Urias: Não és tu vindo duma jornada? Por que não desceste para tua casa? 11 Respondeu Urias a Davi: *2Sm 7.2,6A arca, e Israel, e Judá estão em tendas, e o meu senhor Joabe e *2Sm 20.6os servos do meu senhor acampam-se ao ar livre; hei de entrar eu na minha casa, para comer, e beber, e para dormir com minha mulher? *2Sm 4.9;14.19Pela tua vida e pela vida da tua alma, não farei tal coisa. 12 Disse Davi a Urias: Fica aqui hoje, e amanhã te despedirei. Urias, pois, ficou em Jerusalém aquele dia e o seguinte. 13 E Davi o convidou a comer e a beber na sua presença e o embebedou. À tarde, saiu Urias a deitar-se na sua cama *2Sm 11.9com os servos do seu senhor, porém não desceu para sua casa.

A morte de Urias

14 Pela manhã, *1Rs 21.8-10escreveu Davi uma carta a Joabe e lha enviou por mão de Urias. 15 Escreveu na carta, dizendo: Ponde a Urias na frente onde for mais renhido o combate e deixai-o sozinho, *2Sm 12.9para que seja ferido e morra. 16 Quando Joabe vigiava a cidade, pôs a Urias num lugar onde sabia que estavam homens valentes. 17 Tendo os homens da cidade feito uma sortida, pelejaram contra Joabe; do povo caíram alguns que eram servos de Davi, *2Sm 11.21e morreu também Urias heteu. 18 Enviou Joabe e referiu a Davi todas as coisas que se tinham passado na batalha; 19 deu ordem ao mensageiro, dizendo: Quando tiveres acabado de referir ao rei tudo o que se passou na batalha, 20 se o rei se encolerizar e te disser: Por que chegastes tão perto da cidade para pelejardes? Não sabíeis que haviam de atirar do alto do muro? 21 *Jz 9.50-54Quem matou a Abimeleque, filho de Jerubesete? Não foi uma mulher que, do alto do muro, lançou em cima dele a pedra superior dum moinho, de sorte que morreu em Tebes? Por que chegastes tão perto do muro? Então, responderás: Também foi morto teu servo Urias, heteu.

Davi casa com Bate-Seba

22 Partiu o mensageiro, foi e referiu a Davi tudo o que Joabe lhe tinha mandado. 23 Disse o mensageiro a Davi: Na verdade, os homens prevaleceram contra nós e saíram a nós no campo, mas, dando sobre eles, os repelimos até a porta. 24 Do alto do muro atiraram os flecheiros contra os teus servos; morreram alguns dos servos do rei, e morreu também o teu servo Urias, heteu. 25 Disse Davi ao mensageiro: Assim dirás a Joabe: Não te desagrade isso, porque a espada destrói ora este, ora aquele. Faze mais rija a tua peleja contra a cidade e derruba-a. Quanto a ti, encoraja a Joabe.

26 Quando a mulher de Urias ouviu que seu marido era morto, *Gn 50.10;Dt 34.8;1Sm 31.13o chorou. 27 Passado o tempo do nojo, mandou Davi buscá-la para sua casa. *2Sm 12.9Ela lhe foi por mulher e deu-lhe à luz um filho. *Sl 51.4-5Mas o que Davi fizera desagradou a Jeová.