2 Samuel 16

Siba rágalmazza Mefibósetet

1 Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala. 2 És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában. 3 És monda a király: Hol van most a te uradnak fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát. 4 És monda a király Sibának: Ímé minden tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék előtted, óh uram király!

Sémei szidja Dávidot

5 Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségéből való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala őket. 6 És kővel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erős férfiak mindnyájan az ő jobb és balkeze felől valának. 7 És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vérszopó és istentelen ember! 8 Megfizet most az Úr néked Saul egész házanépének véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy! 9 Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem. 10 Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt? 11 És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet: hogyne cselekedné tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki. 12 Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett. 13 És megy vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik és köveket hajigál vala ő ellenébe, és port hány vala. 14 Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.

Absolon követi Akhitófel gyalázatos tanácsát

15 Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének Jeruzsálembe, és Akhitófel is ő vele. 16 Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a király, éljen a király! 17 És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti szereteted? Miért nem mentél el barátoddal? 18 Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok. 19 Azután ugyan kinek szolgálnék örömestebb, mint az én barátom fiának? A mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád is. 20 Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk? 21 Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád előtt gyűlöltté tetted magadat, és annál inkább megerősödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak. 22 Sátort vonának azért Absolonnak a tetőn, és beméne Absolon az ő atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára. 23 És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.

Davi é enganado por Ziba e amaldiçoado por Simei

1 Tendo Davi passado *2Sm 15.32um pouco além do cume, eis que lhe saiu ao encontro *2Sm 9.2-13Ziba, servo de Mefibosete, *1Sm 25.18com dois jumentos albardados e, sobre eles, duzentos pães, e cem cachos de passas, e cem frutas de verão, e um odre de vinho. 2 Perguntou o rei a Ziba: Para que é isso? Respondeu Ziba: *Jz 10.4Os jumentos são para se montarem neles os da casa do rei; os pães e as frutas de verão, para os comerem os mancebos; e o vinho, para o beber *2Sm 17.29quem se achar cansado no deserto. 3 O rei perguntou: Onde está *2Sm 9.9-10o filho do teu senhor? Respondeu-lhe *2Sm 19.26-27Ziba: Eis que ficou em Jerusalém, pois disse: Hoje, me restituirá a casa de Israel o reino de meu pai. 4 Disse o rei a Ziba: Teu é tudo o que pertence a Mefibosete. Ziba respondeu: Faço reverência; ache eu graça aos teus olhos, ó rei, meu senhor.

5 Tendo o rei Davi chegado a *2Sm 3.16;17.18Baurim, eis que dali saiu um homem da linhagem da casa de Saul, *2Sm 19.16-23;1Rs 2.8-9,44que se chamava Simei, filho de Gera; saiu e ia *Êx 22.28;1Sm 17.43amaldiçoando. 6 Atirava pedras contra Davi e contra todos os servos do rei Davi; e todo o povo e todos os valentes estavam à direita e à esquerda do rei. 7 Simei, quando amaldiçoava, dizia assim: Sai, sai, *2Sm 12.9homem de sangue, homem de Belial. 8 *2Sm 21.1-9Jeová fez cair sobre ti todo o sangue da casa de Saul, em cujo lugar tens reinado, e entregou o reino nas mãos de teu filho Absalão. Eis-te, agora, na tua desgraça! Porque és um homem de sangue.

9 *2Sm 19.21;1Sm 26.8;Lc 9.54Abisai, filho de Zeruia, disse ao rei: Por que amaldiçoaria *2Sm 9.8este cão morto ao *Êx 22.28rei, meu senhor? Permite que eu vá tirar-lhe a cabeça. 10 Respondeu o rei: *2Sm 3.39;19.22Que tenho eu convosco, filhos de Zeruia? *Jo 18.11Por ele amaldiçoar e por Jeová lhe ter dito: Amaldiçoa a Davi, *Rm 9.20quem dirá: Por que fizeste assim? 11 Davi disse a Abisai e a todos os seus servos: Eis que, se *2Sm 12.11meu filho, que saiu das minhas entranhas, procura tirar-me a vida, quanto mais, agora, este benjamita? Deixai-o, que amaldiçoe, *Gn 45.5;1Sm 26.19pois Jeová lho ordenou. 12 Porventura, olhará Jeová para a minha aflição e *Dt 23.5;Rm 8.28me reverterá em bem as maldições que ele me lança hoje. 13 Prosseguia Davi com seus homens o seu caminho; Simei, pela encosta do outeiro, ao lado dele, ia amaldiçoando, e atirava pedras contra ele, e espalhava pó. 14 O rei e todo o povo que ia com ele chegaram a Aiefim; e ali ele se reanimou.

Os conselhos que Aitofel e Husai dão a Absalão

15 *2Sm 15.12,37Absalão e todo o povo, homens de Israel, chegaram a Jerusalém, e, com ele, Aitofel. 16 Tendo-se apresentado *2Sm 15.37Husai, arquita, amigo de Davi, a Absalão, *2Sm 15.34disse-lhe: *1Sm 10.24;2Rs 11.12Viva o rei! Viva o rei! 17 Perguntou Absalão a Husai: É esta a tua beneficência para com o teu amigo? *2Sm 19.25Por que não foste com o teu amigo? 18 Respondeu Husai a Absalão: Não; mas a quem elegeu Jeová, e este povo, e todos os homens de Israel, a ele pertencerei e com ele habitarei. 19 Ainda mais *2Sm 15.34a quem devo eu servir? Não é seu filho? Como servi a teu pai, assim servirei a ti.

20 Então, disse Absalão a Aitofel: Dai o vosso conselho sobre o que havemos de fazer. 21 Disse Aitofel a Absalão: *2Sm 15.16Entra às concubinas de teu pai, que ele deixou para guardarem a casa. Todo o Israel ouvirá que tu és abominável a teu pai, e fortalecer-se-ão as mãos de todos os que estão contigo. 22 Armaram uma tenda para Absalão sobre o eirado; *2Sm 15.16;20.3e ele, *2Sm 12.11-12à vista de todo o Israel, entrou às concubinas de seu pai. 23 *2Sm 17.14,23O conselho que Aitofel dava, naqueles dias, era como uma consulta aos oráculos de Deus; *2Sm 15.12e assim era todo o conselho que Aitofel dava tanto a Davi como a Absalão.