2 Samuel 21

Éhinség Saulnak a Gibeonitákon elkövetett gyilkossága miatt. Rispa

1 Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat. 2 Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalmából). 3 És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét? 4 Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az ő házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek. 5 Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a házából, a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk gonoszt gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában; 6 Adj nékünk hét embert az ő maradékai közül, a kiket felakaszszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom. 7 És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala, az Úr nevére tett esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között. 8 De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak. 9 És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. 10 Vőn pedig Rispa, Ajának leánya egy zsákruhát, és kiteríté azt magának a kősziklán az aratás kezdetétől fogva, míg eső lőn reájok az égből: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka. 11 És megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett. 12 Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit a Jábes-Gileádbeliektől, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utczájáról, a hol őket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén. 13 És elhozták onnét Saulnak és az ő fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, a kik felakasztattak. 14 És eltemeték Saulnak és az ő fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az ő atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a király parancsolt. És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.

Győzelmek a Filiszteusok felett

15 Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az ő szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada. 16 Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; 17 De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad. 18 Lőn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala. 19 Azután újra lőn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehemből való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája. 20 Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala. 21 És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia. 22 Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.

Fome em Israel e a sua causa

1 Houve, nos dias de Davi, *Gn 12.10;26.1;42.5uma fome de três anos consecutivos; e *Nm 27.21Davi consultou a Jeová. Jeová disse: Há sangue sobre Saul e sobre a sua casa, porque matou os gibeonitas. 2 Chamou o rei aos gibeonitas e disse-lhes (Ora, os gibeonitas não eram dos filhos de Israel, mas do resto dos amorreus; e *Js 9.3,15-20os filhos de Israel se tinham ligado a eles por juramento; Saul, porém, procurou feri-los *Êx 34.11-16;Dt 7.2;1Sm 28.3no seu zelo pelos filhos de Israel e de Judá.), 3 sim, Davi perguntou-lhes: Que quereis que eu vos faça? Com que farei expiação, *2Sm 20.19;1Sm 26.19para que abençoeis a herança de Jeová? 4 Responderam-lhe os gibeonitas: *Nm 35.31-32Não é por prata nem por ouro que temos questão com Saul ou com a sua casa; nem pretendemos tirar a vida a homem algum em Israel. Davi disse: O que vós disserdes, isso vos farei. 5 Responderam ao rei: *2Sm 21.1Quanto ao homem que nos consumiu e pensou em nos destruir, para que não ficássemos em qualquer termo de Israel, 6 deem-se-nos sete de seus filhos, para que os enforquemos a *Nm 25.4Jeová, em Gibeá de Saul, *1Sm 10.24o eleito de Jeová. Disse o rei: Eu os darei.

7 O rei, porém, poupou a *2Sm 4.4;9.10Mefibosete, filho de Jônatas, filho de Saul, *1Sm 18.3;20.12-17;23.18por causa do juramento de Jeová que havia entre eles, a saber, entre Davi e Jônatas, filho de Saul. 8 Mas o rei tomou os dois filhos de *2Sm 3.7Rispa, filha de Aiá, Armoni e Mefibosete, os quais houvera de Saul, também os cinco filhos de Merabe, filha de Saul, que ela deu à luz a Adriel, filho de Barzilai, *1Rs 19.16meolatita, 9 e entregou-os nas mãos dos gibeonitas, que os enforcaram no monte, diante de Jeová, e todos os sete caíram juntos. Foram mortos nos dias da ceifa, nos primeiros dias, *Êx 9.31-32no princípio da ceifa da cevada.

A devoção de Rispa pelos mortos

10 *Dt 21.23Rispa, filha de Aiá, tomou um pano de cilício e estendeu-o para si sobre uma pedra, desde o princípio da ceifa até que a água caiu do céu sobre eles; *1Sm 17.44,46não deixou aproximar-se deles as aves de dia, nem as feras de noite. 11 Foi contado a Davi o que fizera Rispa, filha de Aiá e concubina de Saul.

12 Foi Davi e tomou *1Sm 31.11-13os ossos de Saul e os ossos de Jônatas aos homens de Jabes-Gileade, que os tinham roubado da praça de *Js 17.11Bete-Seã, *1Sm 31.10na qual os filisteus os tinham pendurado no dia em que *1Sm 31.4mataram a Saul em Gilboa. 13 Dali trouxe Davi os ossos de Saul e os de seu filho Jônatas; e recolheram os ossos dos que foram enforcados. 14 Enterraram os ossos de Saul e de seu filho Jônatas na terra de Benjamim, em *Js 18.28Zela, na sepultura de Quis, seu pai. Fizeram tudo o que o rei ordenara. Depois disso, *2Sm 24.25;Js 7.26Deus se tornou propício para com a terra.

Quatro guerras contra os filisteus

15 De novo, fizeram *2Sm 5.17-25os filisteus guerra contra Israel. Desceu Davi com os seus servos, e pelejaram contra os filisteus. Ficando Davi muito fatigado, 16 Isbi-Benobe, que era *2Sm 21.18-22;Nm 13.22,28;Js 15.14dos filhos do gigante, cuja lança pesava trezentos siclos de cobre e que cingia uma espada nova, intentou matá-lo. 17 *2Sm 20.6-10Abisai, porém, filho de Zeruia, socorreu-o, feriu ao filisteu e matou-o. Então, os homens de Davi lhe juraram, dizendo: *2Sm 18.3Não tornarás a sair conosco à batalha, para que não apagues *2Sm 22.29;1Rs 11.36a lâmpada de Israel.

18 *1Cr 20.4-8Depois disso, houve ainda, em Gobe, uma guerra contra os filisteus; então, *1Cr 11.29;27.11Sibecai, husatita, matou a Safe, que era dos filhos do gigante. 19 Houve ainda, em Gobe, mais uma guerra contra os filisteus; e Elanã, filho de Jaaré-Oregim, belemita, matou a Golias, geteu, *1Sm 17.7de cuja lança a haste era como órgão de tecelão. 20 De novo, houve guerra em Gate, onde estava um homem de grande estatura, o qual tinha seis dedos em cada mão e, em cada pé, seis dedos; vinte e quatro ao todo. Este também *2Sm 21.16,18nasceu gigante. 21 Quando ele injuriava a Israel, tirou-lhe a vida Jônatas, filho de Simei, irmão de Davi. 22 *1Cr 20.8Esses quatro nasceram ao gigante em Gate; e caíram pela mão de Davi e pela mão dos seus servos.