2 Samuel 3

Dávid fiai

1 Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala. 2 Fiai születének Dávidnak Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a Jezréelből való Ahinoámtól; 3 A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala; 4 És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia, 5 A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.

Abner Dávidhoz pártol, de Joáb megöli

6 Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez. 7 Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához? 8 Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét reám fogod most. 9 Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem vele: 10 Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig. 11 És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle. 12 Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erőm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam. 13 Kinek felele Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: Addig ne lássad az én arczomat, míg el nem hozod nékem Mikált, a Saul leányát, mikor ide akarsz jőni, hogy arczomat lássad. 14 És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz Filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak. 15 Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől Páltieltől, Láis fiától. 16 És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére. 17 Annakutána Abner szóla az Izráel véneinek, mondván: Immár régtől fogva kivántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek: 18 Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből. 19 Azután szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének. 20 Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ő vele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket. 21 Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével. 22 És ímé a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt és békével elment vala. 23 Joáb pedig és az egész sereg, mely ő vele vala, a mint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felől, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá őt, és békével hazatére. 24 Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád jött, miért bocsátád el őt, hogy elmenjen? 25 Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel. 26 És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala. 27 Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, a Joáb atyjafiának véréért. 28 Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől. 29 Szálljon ez Joábnak fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő. 30 Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjokfiát, Asáelt Gibeonban a harczon. 31 Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után; 32 És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is. 33 És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia Abnernek? 34 A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember! És siratá őt ismét az egész nép. 35 Előjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék én velem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem. 36 Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekeszik vala, igen tetszék nékik. 37 És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a királytól volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték. 38 Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy nagy fejedelem esett ma el az Izráelben? 39 Én pedig ma erőtelen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.

1 Houve *1Rs 14.30uma guerra prolongada entre a casa de Saul e a casa de Davi. Davi ia-se fortalecendo cada vez mais, mas a casa de Saul cada vez mais enfraquecendo.

Os filhos de Davi que nasceram em Hebrom

2 Nasceram filhos a *1Cr 3.1-3Davi em Hebrom. Foi o seu primogênito Amnom, de *1Sm 25.42-43Ainoã, jezreelita; 3 o seu segundo, Quileabe, de Abigail, que fora mulher de Nabal, carmelita; o terceiro, Absalão, filho de *1Sm 27.8Maaca, filha de Talmai, *2Sm 14.32;15.8rei de Gesur; 4 o quarto, *1Rs 1.5Adonias, filho de Hagite; o quinto, Sefatias, filho de Abital; 5 e o sexto, Itreão, filho de Eglá, mulher de Davi. Esses filhos nasceram a Davi em Hebrom.

Abner faz aliança com Davi

6 Havendo guerra entre a casa de Saul e a casa de Davi, Abner fazia-se poderoso na casa de Saul. 7 Ora, Saul teve uma concubina cujo nome era *2Sm 21.8-11Rispa, filha de Aiá. Is-Bosete perguntou: Por que entraste à concubina de meu pai? 8 Abner, em extremo irado pelas palavras de Is-Bosete, respondeu: *2Sm 9.8;1Sm 24.14Sou eu alguma cabeça de cão que pertence a Judá? Hoje, uso de beneficência para com a casa de Saul, teu pai, para com seus irmãos e amigos e não te entreguei nas mãos de Davi; contudo, me queres culpar por causa dessa mulher. 9 *1Rs 19.2Assim faça Deus a Abner e mais ainda se, *1Sm 15.28;25.28-31como Jeová jurou a Davi, eu não lhe fizer, 10 transferindo da casa de Saul o reino e estabelecendo o trono de Davi sobre Israel e sobre Judá, desde *1Sm 3.20Dã até Berseba. 11 Ele não pôde responder palavra a Abner, porque o temia.

12 Abner enviou a seu favor mensageiros a Davi, dizendo: De quem é a terra? Faze comigo a tua aliança, e eis que a minha mão será contigo, para tornar a ti todo o Israel. 13 Respondeu Davi: Bem está; eu farei aliança contigo; mas exijo de ti uma só cousa, a saber, *Gn 43.3não verás a minha face *1Sm 18.20;19.11sem primeiro trazeres Mical, filha de Saul, quando vieres ver a minha face. 14 Davi enviou mensageiros a Is-Bosete, filho de Saul, que lhe dissessem: Restitui-me minha mulher Mical, que desposei por *1Sm 18.25,27cem prepúcios de filisteus. 15 Enviou Is-Bosete e a tirou a seu marido, Paltiel, filho de Laís, 16 que a seguia, chorando, até *2Sm 16.5Baurim. Disse-lhe Abner: Vai-te, volta; e ele voltou.

17 Abner tinha falado com *1Sm 8.4os anciãos de Israel, dizendo: Em tempos idos, procuráveis a Davi para que reinasse sobre vós. 18 Fazei-o agora, porque Jeová disse dele: *1Sm 9.16;15.28Por meio do meu servo Davi, livrarei o meu povo de Israel da mão dos filisteus, e da mão de todos os seus inimigos. 19 Falou do mesmo modo Abner aos ouvidos de Benjamim e foi também dizer aos ouvidos de Davi, em Hebrom, tudo o que pareceu bem aos olhos de Israel e *1Sm 10.20-21de toda a casa de Benjamim. 20 Veio Abner ter com Davi em Hebrom e levou consigo vinte homens. Davi deu um banquete a Abner e aos homens que vieram com ele. 21 Disse Abner a Davi: Levantar-me-ei, e irei, e *2Sm 3.10,12ajuntarei ao rei, meu senhor, todo o Israel; farão contigo aliança, e *1Rs 11.37reinarás sobre tudo o que desejar a tua alma. Assim, despediu Davi a Abner, e foi-se ele em paz.

Joabe mata a Abner à traição

22 Eis que *1Sm 27.8os servos de Davi e de Joabe voltaram duma correria e traziam consigo grande despojo. Abner, porém, já não estava com Davi em Hebrom, porque Davi o tinha despedido, e ele tinha ido em paz. 23 Quando Joabe e toda a hoste que estava com ele tinham chegado, disseram-lhe: Abner, filho de Ner, veio ter com o rei, que o despediu, e ele se foi em paz. 24 Joabe foi ao rei e disse: Que fizeste? Eis que Abner veio ter contigo; como é que o despediste, e ele já se foi? 25 Conheces a Abner, filho de Ner! Ele veio para te enganar, e para saber *Dt 28.6;1Sm 29.6a tua saída e a tua entrada, e para ter conhecimento de tudo o que tu estás fazendo. 26 Retirando-se Joabe de Davi, enviou mensageiros atrás de Abner, e fizeram-no voltar da cisterna de Sirá; porém Davi não o sabia.

27 Tendo Abner voltado a Hebrom, Joabe o levou à parte, ao meio da porta, para lhe falar em segredo, *2Sm 2.23;20.9-10;1Rs 2.5e feriu-o, ali, na barriga. Assim, morreu ele por causa do sangue de Asael, irmão de Joabe. 28 Depois, quando Davi o soube, disse: Eu para todo o sempre estou com o meu reino inocente diante de Jeová do sangue de Abner, filho de Ner. 29 *Dt 21.6-9;1Rs 2.31-33Caia esse sangue sobre Joabe e sobre toda a casa de seu pai. Não falte nunca da casa de Joabe *Lv 13.46quem tenha fluxo, quem seja leproso, quem pegue no fuso, quem seja morto à espada, nem quem necessite de pão. 30 Joabe e Abisai mataram a Abner, *2Sm 2.23porque ele tinha morto a Asael, irmão deles, na batalha em Gibeão.

Davi lamenta a morte de Abner

31 Disse Davi a Joabe e a todo o povo que estava com ele: *Gn 37.34;Jz 11.35Rasgai os vossos vestidos, cingi-vos de sacos e pranteai diante de Abner. O rei Davi ia seguindo o féretro. 32 Sepultaram a Abner em Hebrom; o rei levantou a voz e chorou junto da sepultura de Abner, e chorou também todo o povo. 33 *2Sm 1.17;2Cr 35.25O rei pranteou a Abner e disse:

Há de morrer Abner como morre o perverso?

34 As tuas mãos não foram atadas, nem os teus pés carregados de grilhões.

Como quem cai diante dos filhos de iniquidade, assim caíste.

Todo o povo tornou a chorar sobre ele. 35 Então, veio todo o povo *2Sm 12.17para fazer que Davi comesse pão, sendo ainda dia, mas Davi jurou, dizendo: *1Sm 3.17Assim me faça Deus e mais ainda, se eu provar pão ou o que quer que seja, *2Sm 1.12antes do sol posto. 36 Todo o povo notou isso e pareceu-lhe bem; assim como tudo quanto fez o rei, pareceu bem a todo o povo. 37 Assim, todo o povo e todo o Israel entenderam, naquele dia, que não era a vontade do rei que fosse morto Abner, filho de Ner. 38 Disse o rei aos seus servos: Não sabeis que um príncipe e um grande homem caiu hoje em Israel? 39 Eu estou hoje *1Cr 29.1;2Cr 13.7fraco, embora ungido rei; e estes homens, *2Sm 19.5-7filhos de Zeruia, são fortes demais para mim. *1Rs 2.32-34Retribua Jeová ao malfeitor segundo a sua maldade.