Números 23

Bálámmal átok helyett kétszer áldást mondat Isten

1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost. 2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. 3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán előmbe jő az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra. 4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost. 5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj. 6 És visszatére ő hozzá, és ímé áll vala az ő égőáldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme. 7 És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt; 8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz? 9 Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé. 10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé! 11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád őket. 12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba? 13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nékem. 14 És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron. 15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égőáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda. 16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj. 17 Méne azért ő hozzá, és ímé ő áll vala az ő égőáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ő vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr? 18 Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia! 19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 20 Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom. 21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik ő benne. 22 Isten hozta ki őket Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé. 23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten! 24 Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza. 25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt. 26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem? 27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét e népet én érettem. 28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz. 29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost. 30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

1 Então disse Balaão a Balaque: Edifica-me aqui sete altares e prepara-me aqui sete novilhos e sete carneiros. 2 Fez Balaque como Balaão falara; e Balaque e Balaão ofereceram sobre cada altar um novilho e um carneiro. 3 Disse mais Balaão a Balaque: Fica-te em pé junto ao teu holocausto, e eu irei. Porventura, Jeová me sairá ao encontro; o que ele me mostrar, eu to direi. E foi a um alto. 4 Deus encontrou-se com Balaão; e este lhe disse: Preparei os sete altares e, sobre cada altar, ofereci um novilho e um carneiro. 5 Jeová *Nm 22.20pôs uma palavra na boca de Balaão e disse: Volta para Balaque, e assim falarás. 6 Voltou para ele, e eis que estava em pé junto ao seu holocausto, ele e todos os príncipes de Moabe. 7 Proferiu Balaão o seu discurso e disse:

Primeira profecia de Balaão

Balaque me faz vir de *Nm 22.5;Dt 23.4Arã,

o rei de Moabe, dos montes do Oriente.

*Nm 22.6Vem, amaldiçoa-me a Jacó,

e vem, denuncia a Israel.

8 *Nm 22.12Como posso amaldiçoar a quem Deus não amaldiçoou?

Ou como posso denunciar a quem Jeová não denunciou?

9 Pois do cume das penhas o vejo

e dos outeiros o contemplo.

*Dt 32.8;33.28Eis que é um povo que habita só

e não será reputado entre as nações.

10 *Gn 13.16;28.14Quem contou o pó de Jacó

ou enumerou as miríades de Israel?

*Is 57.1Que eu morra a morte dos justos,

*Sl 37.37e seja o meu fim como o seu.

11 Então, disse Balaque a Balaão: Que me fizeste? Chamei-te para amaldiçoares os meus inimigos, e eis que nada fizeste, senão abençoá-los. 12 Respondeu-lhe Balaão: Não devo eu cuidar de falar *Nm 22.20o que Jeová me puser na boca?

13 Disse-lhe Balaque: Vem comigo a outro lugar, donde os poderás ver. Verás somente a sua parte extrema e a todos eles não verás; e amaldiçoa-mos dali. 14 Levou-o ao campo de Zofim, ao cume de Pisga, e edificou sete altares e sobre cada altar, ofereceu um novilho e um carneiro. 15 Respondeu a Balaque: Fica aqui em pé junto ao teu holocausto, enquanto eu vou ali ao encontro de Jeová. 16 Jeová encontrou-se com Balaão, e *Nm 22.20pôs-lhe na boca uma palavra, e disse: Volta a Balaque, e assim falarás. 17 Vindo a ele, eis que estava em pé junto ao seu holocausto, e os príncipes de Moabe com ele. Perguntou-lhe Balaque: Que falou Jeová? 18 Balaão proferiu o seu discurso, e disse:

A segunda profecia de Balaão

Levanta-te, Balaque, e ouve;

escuta-me, filho de Zipor.

19 *1Sm 15.29Deus não é homem, para que minta;

nem filho do homem, para que se arrependa.

*Is 40.8;55.11Porventura, tendo ele prometido, não o fará?

Ou, tendo falado, não o cumprirá?

20 Eis que para abençoar recebi ordem;

se ele abençoar, *Is 43.13não o posso revogar.

21 *Nm 14.18-19,34;Sl 32.2,5Não se observa desastre em Jacó,

*Dt 9.24;32.5;Jr 50.20nem se vê calamidade em Israel;

*Êx 3.12;Dt 31.23Jeová, seu Deus, está com ele,

*Dt 33.5;Sl 89.15-18e, no meio dele, se ouvem vivas ao seu rei.

22 *Nm 24.8Deus, que o tirou do Egito,

é para ele como a glória de um boi selvagem.

23 *Nm 22.7;24.1;Js 13.22Não há agouros em Jacó,

nem adivinhações em Israel.

Agora, se poderá dizer a Jacó e a Israel:

Que fez Deus!

24 *Gn 49.9;Na 2.11-12Eis que o povo se levanta como uma leoa

e se porá em pé como um leão;

não se deita até que devore a presa

e beba o sangue dos que forem mortos.

25 Então, disse Balaque a Balaão: Nem o amaldiçoes, nem o abençoes. 26 Respondeu, porém, Balaão a Balaque: Não disse eu: *Nm 22.18tudo o que Jeová falar, isso tenho de fazer?

27 Tornou Balaque a Balaão: Vem, agora, e levar-te-ei a outro lugar; porventura, será do agrado de Jeová que dali mo amaldiçoes. 28 Então, Balaque levou a Balaão ao cume de Peor, que olha para Jesimom. 29 Disse Balaão a Balaque: Edifica-me aqui sete altares e prepara-me aqui sete novilhos e sete carneiros. 30 Fez Balaque como Balaão dissera e sobre cada altar ofereceu um novilho e um carneiro.