Êxodo 4

Mózes csudatévő erővel ruháztatik fel

1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr. 2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. 3 Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle. 4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében. 5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó. 7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste. 8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. 9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon. 10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell. 13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz. 14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. 15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek. 16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. 17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

Mózes visszatér Égyiptomba

18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel. 19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala. 20 És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. 21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. 22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. 23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. 25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! 26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért. 27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt. 28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala. 29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit. 30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt. 31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.

Moisés recebe poder de fazer prodígios

1 Respondeu Moisés: Mas eis que não me crerão, nem *Êx 3.18;6.30ouvirão a minha voz, pois dirão: *Êx 3.15-16Jeová não te apareceu. 2 Perguntou-lhe Jeová: Que é isso que tens na tua mão? Respondeu-lhe: Uma vara. 3 Continuou Jeová: Deita-a no chão. Ele deitou-a no chão, e *Êx 7.10-12ela se converteu em cobra; e Moisés fugiu dela. 4 Então, disse Jeová a Moisés: Estende a mão e pega-lhe pela cauda (estendeu ele a mão e pegou-lhe, e ela se tornou em vara na sua mão), 5 para que creiam que te apareceu Jeová, o Deus de teus pais, o Deus de Abraão, o Deus de Isaque e o Deus de Jacó. 6 Disse-lhe mais Jeová: Mete a tua mão no teu seio. Quando a tirou, eis que a sua mão estava *Nm 12.10;2Rs 5.27leprosa, tão branca como a neve. 7 Torna a meter, disse Jeová, a tua mão no teu seio. (Tornou ele a meter a mão no seio; e, quando a tirou segunda vez, eis que *2Rs 5.14;Mt 8.3;Lc 17.12-14havia tornado como o restante da sua carne.) 8 Se não te crerem, nem ouvirem a voz do primeiro prodígio, crerão a voz do segundo prodígio. 9 Se nem ainda crerem a estes dois prodígios, nem ouvirem a tua voz, tomarás da água do rio e a derramarás sobre a terra; a água que tirares do rio *Êx 7.19tornar-se-á em sangue sobre a terra.

10 Disse Moisés a Jeová: Ah! Senhor! *Êx 3.11;4.1;Jr 1.6Eu nunca fui eloquente, nem no tempo passado, nem ainda desde que falaste a teu servo; pois sou pesado de boca e pesado de língua. 11 Respondeu-lhe Jeová: Quem fez a boca do homem? *Sl 94.9;146.8;Mt 11.5;Lc 1.20,64Quem faz o mudo, ou o surdo, ou o que vê, ou o que não vê? Não sou eu, Jeová? 12 Vai, pois, agora, e *Êx 4.15-16;Dt 18.18eu serei com a tua boca e *Mt 10.19-20;Mc 13.11;Lc 12.11-12;21.14-15te ensinarei o que hás de falar. 13 Ele, porém, respondeu: Ah! Senhor! Rogo-te que envies aquele que tu hás de enviar. 14 Acendeu-se a ira de Jeová contra Moisés e disse: Não vive Arão, teu irmão, o levita? Eu sei que ele pode falar bem. Eis que também *Êx 4.27te sai ele ao encontro e, vendo-te, se alegrará no seu coração. 15 Tu, pois, lhe falarás e *Êx 4.12,30;Is 51.16;59.21;Jr 1.9porás as palavras na sua boca; eu serei com a tua boca e com a sua boca e vos ensinarei o que haveis de fazer. 16 *Êx 7.1-2Ele falará por ti ao povo; ele te será por boca, e tu lhe serás por Deus. 17 Tomarás na tua mão *Êx 4.2,20;17.9esta vara, *Êx 7.9-20;14.16com que hás de fazer os prodígios.

Moisés volta para o Egito

18 Partindo Moisés, voltou para Jetro, *Êx 2.21seu sogro, e disse-lhe: Deixa-me ir e voltar a meus irmãos que estão no Egito, a ver se ainda vivem. Disse-lhe Jetro: Vai-te em paz. 19 Disse também Jeová a Moisés, em Midiã: Vai, volta para o Egito, porque são mortos todos os que procuravam tirar-te a vida. 20 Tomou, pois, Moisés a sua mulher e *Êx 18.3;At 7.29a seus filhos; fê-los montar num jumento e voltou para a terra do Egito. Moisés levava na sua mão *Êx 4.17;17.9a vara de Deus. 21 Disse Jeová a Moisés: Quando te tornares ao Egito, vê que faças diante de Faraó todas as *Êx 11.9-10maravilhas que te hei posto na mão; mas *Êx 7.3;9.12;10.1-20,27;14.4eu endurecerei o seu coração, e ele não deixará ir o povo. 22 Dirás a Faraó: Assim diz Jeová: *Is 63.16;64.8;Os 11.1Israel é meu filho, meu primogênito. 23 Eu te disse: *Êx 5.1;6.11;7.16Deixa ir meu filho, para que ele me sirva; mas tu recusaste deixá-lo ir; eis que *Êx 12.29eu matarei a teu filho, teu primogênito. 24 Estando Moisés de caminho, numa estalagem, encontrou-o Jeová e procurou matá-lo. 25 Então, Zípora tomou uma *Js 5.2-3pedra, circuncidou o prepúcio de seu filho e o lançou aos pés de Moisés, dizendo: Sem dúvida, tu és para mim esposo sanguinário. 26 Assim, Jeová o deixou. Ela disse: Esposo sanguinário és tu, por causa da circuncisão.

Encontra-se com Arão

27 *Êx 4.24Disse Jeová a Arão: Vai ao deserto para te encontrares com Moisés. Ele foi e, encontrando-o no monte de Deus, o beijou. 28 Relatou Moisés a Arão todas as palavras com que Jeová o havia enviado e todos os prodígios que lhe havia mandado. 29 Foram Moisés e Arão e ajuntaram todos os anciãos dos filhos de Israel; 30 *Êx 4.15Arão falou todas as palavras que Jeová havia dito a Moisés, e fez os prodígios à vista do povo. 31 *Êx 3.18O povo creu; e, tendo ouvido que Jeová havia visitado os filhos de Israel e que tinha visto a aflição deles, *Êx 12.27inclinaram as suas cabeças e adoraram.