Josué 14

A tizedfél törzs öröksége

1 Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett; 2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek: 3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök. 4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára. 5 A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.

Káleb öröksége

6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában. 7 Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala. 8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet. 9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet. 10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok! 11 Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre. 12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr. 13 És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül. 14 Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét. 15 A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.

Josué dá a Calebe, em herança, Hebrom

1 Estas são as heranças que os filhos de Israel receberam na terra de Canaã, as quais *Nm 34.16-29Eleazar, o sacerdote, e Josué, filho de Num, e os cabeças das casas paternas nas tribos dos filhos de Israel lhes distribuíram, 2 pela sorte da sua herança, entre as nove tribos e a meia tribo, como Jeová ordenou por intermédio de Moisés. 3 Porque às duas tribos e meia *Nm 32.33Moisés havia dado herança além do Jordão, *Js 13.14mas aos levitas não deu herança alguma entre os seus irmãos. 4 Os filhos de José constituíram duas tribos, Manassés e Efraim. Aos levitas não se deu porção alguma na terra, senão cidades para habitarem e os arrabaldes delas para o seu gado e para a sua possessão. 5 Como Jeová ordenou a Moisés, assim fizeram os filhos de Israel e repartiram a terra.

6 Chegaram os filhos de Judá a Josué, em Gilgal; e *Nm 13.6,30;14.6,24,30Calebe, filho de Jefoné, o quenezeu, disse-lhe: Tu sabes o que Jeová falou a Moisés, homem de Deus, a respeito de mim e de ti, em Cades-Barneia. 7 Eu tinha quarenta anos quando Moisés, servo de Jeová, me enviou de Cades-Barneia para espiar a terra. Eu lhe referi o que estava no meu coração. 8 Meus irmãos que subiram comigo fizeram derreter o coração do povo, mas eu perseverei em seguir a Jeová, meu Deus. 9 *Dt 1.36Moisés jurou, naquele dia, dizendo: Certamente, a terra em que puseste o pé te será por herança a ti e a teus filhos, para sempre, porque perseveraste em seguir a Jeová, meu Deus. 10 Agora, eis que Jeová, como falou, me tem conservado a vida, durante estes quarenta e cinco anos, desde o tempo em que Jeová falou esta palavra a Moisés, quando Israel andava no deserto; e, agora, eis que, hoje, tenho oitenta e cinco anos. 11 Ainda hoje, me acho tão forte como no dia em que Moisés me enviou; qual era a minha força então, tal é, agora, a minha força, tanto para a guerra como para sair e entrar. 12 Agora, dá-me este monte de que falou Jeová naquele dia, porque, naquele dia, tu ouviste que estavam ali *Nm 13.33os anaquins e cidades grandes fortificadas. Porventura, Jeová será comigo, e os desapossarei, como Jeová falou.

13 Abençoou-o Josué e deu a Calebe, filho de Jefoné, a Hebrom em herança. 14 Por isso, Hebrom ficou sendo a herança de Calebe, filho de Jefoné, o quenezeu, até o dia de hoje, porque perseverou em seguir a Jeová, Deus de Israel. 15 Ora, o nome de Hebrom era, dantes, Quiriate-Arba; o qual Arba era o maior homem entre os anaquins. A *Js 11.23terra descansou de guerras.