1 In quel giorno, l’Eterno punirà con la sua spada dura, grande e forte, il leviathan, l’agile serpente, il leviathan, il serpente tortuoso, e ucciderà il mostro che è nel mare!

2 In quel giorno, cantate la vigna dal vin vermiglio!

3 Io, l’Eterno, ne sono il guardiano, io l’adacquo ad ogni istante; la custodisco notte e giorno, affinché niuno la danneggi.

4 Nessuna ira è in me. Ah! se avessi a combattere contro rovi e pruni, io muoverei contro a loro, e li brucerei tutti assieme!

5 A meno che non mi si prenda per rifugio, che non si faccia la pace meco, che non si faccia la pace meco.

6 In avvenire, Giacobbe metterà radice, Israele fiorirà e germoglierà, e copriranno di frutta la faccia del mondo.

7 L’Eterno ha egli colpito il suo popolo come ha colpito quelli che colpivan lui? L’ha egli ucciso come ha ucciso quelli che uccidevan lui?

8 Tu l’hai punito con misura, mandandolo lontano, portandolo via con il tuo soffio impetuoso, in un giorno di vento orientale.

9 In questo modo è stata espiata l’iniquità di Giacobbe, e questo è il frutto della rimozione del suo peccato: ch’Egli ha ridotte tutte le pietre degli altari come pietre di calce frantumate, in guisa che gl’idoli d’Astarte e le colonne solari non risorgeranno più.

10 La città forte è una solitudine, una dimora inabitata, abbandonata come il deserto; vi pascoleranno i vitelli, vi giaceranno, e ne divoreranno gli arbusti.

11 Quando i rami saran secchi, saran rotti; e verranno le donne a bruciarli; poiché è un popolo senza intelligenza; perciò Colui che l’ha fatto non ne avrà compassione. Colui che l’ha formato non gli farà grazia.

12 In quel giorno, l’Eterno scoterà i suoi frutti, dal corso del fiume al torrente d’Egitto; e voi sarete raccolti ad uno ad uno, o figliuoli d’Israele.

13 E in quel giorno sonerà una gran tromba; e quelli ch’eran perduti nel paese d’Assiria, e quelli ch’eran dispersi nel paese d’Egitto verranno e si prostreranno dinanzi all’Eterno, sul monte santo, a Gerusalemme.

1 Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erõs kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringõ kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.

2 Ama napon a színború szõlõrõl énekeljetek:

3 Én, az Úr, õrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megõrzöm azt;

4 Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jõ elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;

5 Avagy fogja meg erõsségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!

6 Jövendõben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.

7 Avagy az õt verõnek verése szerint verte õt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?

8 Mérték szerint ítélted õt, midõn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.

9 Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bûne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minõk a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!

10 Mert az erõs város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.

11 És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok elõjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtõje, és nem kegyelmez néki alkotója.

12 És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétõl Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.

13 És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljõnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiûzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr elõtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.