1 Ecco, il Signore, l’Eterno degli eserciti, sta per togliere a Gerusalemme ed a Giuda ogni risorsa ed ogni appoggio, ogni risorsa di pane e ogni risorsa di acqua,

2 il prode ed il guerriero, il giudice ed il profeta, l’indovino e l’anziano,

3 il capo di cinquantina e il notabile, il consigliere, l’artefice esperto, e l’abile incantatore.

4 Io darò loro de’ giovinetti per principi, e de’ bambini domineranno sovr’essi.

5 Il popolo sarà oppresso, uomo da uomo, ciascuno dal suo prossimo; il giovane insolentirà contro il vecchio, l’abietto contro colui che è onorato.

6 Quand’uno prenderà il fratello nella sua casa paterna e gli dirà: "Tu hai un mantello, sii nostro capo, prendi queste ruine sotto la tua mano,"

7 egli, in quel giorno, alzerà la voce, dicendo: "Io non sarò vostro medico, e nella mia casa non v’è né pane né mantello; non mi fate capo del popolo!"

8 Poiché Gerusalemme vacilla e Giuda crolla, perché la loro lingua e le opere sono contro l’Eterno, sì da rovocare ad ira il suo sguardo maestoso.

9 L’aspetto del loro volto testimonia contr’essi, pubblicano il loro peccato, come Sodoma, e non lo nascondono. Guai all’anima loro! perché procurano a se stessi del male.

10 Ditelo che il giusto avrà del bene, perch’ei mangerà il frutto delle opere sue!

11 Guai all’empio! male gl’incoglierà, perché gli sarà reso quel che le sue mani han fatto.

12 Il mio popolo ha per oppressori dei fanciulli, e delle donne lo signoreggiano. O popolo mio, quei che ti guidano ti sviano, e ti distruggono il sentiero per cui devi passare!

13 L’Eterno si presenta per discutere la causa, e sta in piè per giudicare i popoli.

14 L’Eterno entra in giudizio con gli anziani del suo popolo e coi principi d’esso: "Voi siete quelli che avete divorato la vigna! Le spoglie del povero sono nelle nostre case!

15 Con qual diritto schiacciate voi il mio popolo e pestate la faccia de’ miseri?" dice il Signore, l’Eterno degli eserciti.

16 L’Eterno dice ancora: Poiché le figliuolo di Sion sono altere, sen vanno col collo teso, lanciando sguardi provocanti, camminando a piccoli passi e facendo tintinnare gli anelli de’ lor piedi,

17 il Signore renderà calvo il sommo del capo alle figliuole di Sion, e l’Eterno metterà a nudo le loro vergogne.

18 In quel giorno, il Signore torrà via il lusso degli anelli de’ piedi, delle reti e delle mezzelune;

19 gli orecchini, i braccialetti ed i veli;

20 i diademi, le catenelle de’ piedi, le cinture, i vasetti di profumo e gli amuleti;

21 gli anelli, i cerchietti da naso;

22 gli abiti da festa, le mantelline, gli scialli e le borse;

23 gli specchi, le camicie finissime, le tiare e le mantiglie.

24 Invece del profumo s’avrà fetore; invece di cintura, una corda; invece di riccioli calvizie; invece d’ampio manto, un sacco stretto; un marchio di fuoco invece di bellezza.

25 I tuoi uomini cadranno di spada, e i tuoi prodi, in battaglia.

26 Le porte di Sion gemeranno e saranno in lutto; tutta desolata, ella sederà per terra.

1 Oh szünjetek meg hát az emberben [bízni], a kinek [egy] lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?

2 Mert ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálembõl és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;

3 Az erõst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget;

4 Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értõt;

5 És adok nékik gyerkõczöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok.

6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az õ társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;

7 És ha valaki megragadja atyja nemzetségébõl való rokonát, [mondván:] Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:

8 Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötözõ, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!

9 Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Õ dicsõséges szemeit ingereljék.

10 Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bûneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.

11 Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen [dolga], mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.

12 Jaj a gonosznak, gonoszul lesz [dolga,] mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.

13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetõk, és ösvényidnek útját elrejtik elõled.

14 Elõálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.

15 Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szõlõt, szegénytõl rablott marha van házaitokban:

16 Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura.

17 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek:

18 Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetõjét, és az õ szemérmöket megmezteleníti.

19 Ama napon eltávolítja az Úr az õ lábaik zengõ ékességét, a napocskákat és holdacskákat,

20 A fülönfüggõket, a karpereczeket és a fátyolokat,

21 A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket,

22 A gyûrûket és az orrpereczeket,

23 Az ünneplõ ruhákat, a palástokat, a nagy kendõket és az erszényeket,

24 A tükröket, a gyolcsingeket, a fõkötõket és a keczeléket:

25 És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.

26 Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: [ (Isaiah 3:27) És sírnak és gyászolnak kapui, és õ elpusztíttatván, a földön ül; ] [ (Isaiah 3:28) És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedrõl, és vedd le rólunk gyalázatunkat! ]