Lucas 23 - Bíblia Online

ALLORA tutta la moltitudine di loro si levò, e lo menò a Pilato. 
E cominciarono ad accusarlo, dicendo: Noi abbiam trovato costui sovvertendo la nazione, e divietando di dare i tributi a Cesare, dicendo sè esser il Cristo, il Re. 
E Pilato lo domandò, dicendo: Sei tu il Re de’ Giudei? Ed egli, rispondendogli, disse: Tu lo dici. 
E Pilato disse a’ principali sacerdoti, ed alle turbe: Io non trovo maleficio alcuno in quest’uomo. 
Ma essi facevan forza, dicendo: Egli commuove il popolo, insegnando per tutta la Giudea, avendo cominciato da Galilea fin qua. 
Allora Pilato, avendo udito nominar Galilea, domandò se quell’uomo era Galileo. 
E, risaputo ch’egli era della giurisdizione di Erode, lo rimandò ad Erode, il quale era anche egli in Gerusalemme a que’ dì. 
Ed Erode, veduto Gesù, se ne rallegrò grandemente; perciocchè da molto tempo desiderava di vederlo; perchè avea udite molte cose di lui, e sperava veder fargli qualche miracolo. 
E lo domandò per molti ragionamenti; ma egli non gli rispose nulla. 
Ed i principali sacerdoti, e gli Scribi, comparvero quivi, accusandolo con grande sforzo. 
Ma Erode, co’ suoi soldati, dopo averlo sprezzato, e schernito, lo vestì d’una veste bianca, e lo rimandò a Pilato. 
Ed Erode e Pilato divennero amici insieme in quel giorno; perciocchè per l’addietro erano stati in inimicizia fra loro 
E Pilato, chiamati insieme i principali sacerdoti, ed i magistrati, e il popolo, disse loro: 
Voi mi avete fatto comparir quest’uomo davanti, come se egli sviasse il popolo; ed ecco, avendolo io in presenza vostra esaminato, non ho trovato in lui alcun maleficio di quelli de’ quali l’accusate. 
Ma non pure Erode; poichè io vi ho mandati a lui; ed ecco, non gli è stato fatto nulla, onde egli sia giudicato degno di morte. 
Io adunque lo castigherò, e poi lo libererò. 
Or gli conveniva di necessità liberar loro uno, ogni dì di festa. 
E tutta la moltitudine gridò, dicendo: Togli costui, e liberaci Barabba. 
Costui era stato incarcerato per una sedizione, fatta nella città, con omicidio. 
Perciò Pilato da capo parlò loro, desiderando liberar Gesù. 
Ma essi gridavano in contrario, dicendo: Crocifiggilo, crocifiggilo. 
Ed egli, la terza volta, disse loro: Ma pure, che male ha fatto costui? io non ho trovato in lui maleficio alcuno degno di morte. Io adunque lo castigherò, e poi lo libererò. 
Ma essi facevano istanza con gran grida, chiedendo che fosse crocifisso; e le lor grida e quelle de’ principali sacerdoti, si rinforzavano. 
E Pilato pronunziò che fosse fatto ciò che chiedevano. 
E liberò loro colui ch’era stato incarcerato per sedizione, e per omicidio, il quale essi aveano chiesto; e rimise Gesù alla lor volontà 
E COME essi lo menavano, presero un certo Simon Cireneo, che veniva da’ campi, e gli misero addosso la croce, per portarla dietro a Gesù. 
Or una gran moltitudine di popolo, e di donne, lo seguitava, le quali ancora facevano cordoglio, e lo lamentavano. 
Ma Gesù, rivoltosi a loro, disse: Figliuole di Gerusalemme, non piangete per me; anzi, piangete per voi stesse, e per li vostri figliuoli. 
Perciocchè, ecco, i giorni vengono che altri dirà: Beate le sterili! e beati i corpi che non hanno partorito, e le mammelle che non hanno lattato! 
Allora prenderanno a dire ai monti: Cadeteci addosso; ed a’ colli: Copriteci. 
Perciocchè, se fanno queste cose al legno verde, che sarà egli fatto al secco? 
Or due altri ancora, ch’erano malfattori, erano menati con lui, per esser fatti morire. 
E QUANDO furono andati al luogo, detto del Teschio, crocifissero quivi lui, e i malfattori, l’uno a destra, e l’altro a sinistra. 
E Gesù diceva: Padre, perdona loro, perciocchè non sanno quel che fanno. Poi, avendo fatte delle parti de’ suoi vestimenti, trassero le sorti. 
E il popolo stava quivi, riguardando; ed anche i rettori, insiem col popolo, lo beffavano, dicendo: Egli ha salvati gli altri, salvi sè stesso, se pur costui è il Cristo, l’Eletto di Dio. 
Or i soldati ancora lo schernivano, accostandosi, e presentandogli dell’aceto; e dicendo: 
Se tu sei il Re de’ Giudei, salva te stesso. 
Or vi era anche questo titolo, di sopra al suo capo, scritto in lettere greche, romane, ed ebraiche: COSTUI È IL RE DE’ GIUDEI. 
Or l’uno de’ malfattori appiccati lo ingiuriava, dicendo: Se tu sei il Cristo, salva te stesso, e noi. 
Ma l’altro, rispondendo, lo sgridava, dicendo: Non hai tu timore, non pur di Dio, essendo nel medesimo supplizio? 
E noi di vero vi siam giustamente, perciocchè riceviamo la condegna pena de’ nostri fatti; ma costui non ha commesso alcun misfatto. 
Poi disse a Gesù: Signore, ricordati di me, quando sarai venuto nel tuo regno. 
E Gesù gli disse: Io ti dico in verità, che oggi tu sarai meco in paradiso 
Or era intorno delle sei ore, e si fecer tenebre sopra tutta la terra, infino alle nove. 
E il sole scurò, e la cortina del tempio si fendè per lo mezzo. 
E Gesù, dopo aver gridato con gran voce, disse: Padre, io rimetto lo spirito mio nelle tue mani. E detto questo, rendè lo spirito. 
E il centurione, veduto ciò ch’era avvenuto, glorificò Iddio, dicendo: Veramente quest’uomo era giusto. 
E tutte le turbe, che si erano raunate a questo spettacolo, vedute le cose ch’erano avvenute, se ne tornarono, battendosì il petto. 
ORA, tutti i suoi conoscenti, e le donne che l’aveano insieme seguitato da Galilea, si fermarono da lontano, riguardando queste cose 
Ed ecco un certo uomo, chiamato per nome Giuseppe, ch’era consigliere, uomo da bene, e diritto; 
il qual non avea acconsentito al consiglio, nè all’atto loro; ed era da Arimatea, città de’ Giudei; ed aspettava anch’egli il regno di Dio; 
costui venne a Pilato, e chiese il corpo di Gesù. 
E trattolo giù di croce, l’involse in un lenzuolo, e lo mise in un monumento tagliato in una roccia, nel quale niuno era stato ancora posto. 
Or quel giorno era la preparazion della festa, e il sabato soprastava. 
E le donne, le quali eran venute insieme da Galilea con Gesù, avendo seguitato Giuseppe, riguardarono il monumento, e come il corpo d’esso vi era posto. 
Ed essendosene tornate, apparecchiarono degli aromati, e degli olii odoriferi, e si riposarono il sabato, secondo il comandamento 

És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz. 
És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja. 
Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod! 
Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben. 
De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ? 
És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz. 
Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki. 
[Ott] állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt. 
Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 
És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással. 
Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén, 
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok: 
De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ. 
Megfenyítvén azért õt, elbocsátom. 
Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.] 
De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! 
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust; 
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt! 
Õ pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom! 
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala. 
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak. 
Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. 
Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt. 
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 
Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak! 
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! 
Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?] 
Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek. 
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl. 
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot. 
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja. 
Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt. 
És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 
A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 
Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 
És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban! 
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig. 
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. 
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. 
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. 
Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket. 
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, 
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; 
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. 
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 
Az [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste. 
Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket. [ (Luke 23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ] 

Lucas 24

Veja também

O Natal e o cumprimento das profecias bíblicas

O que a Bíblia nos ensina sobre resiliência