1 RICORDATI, Signore, di quello che ci è avvenuto; Riguarda, e vedi li nostro vituperio.2 La nostra eredità è stata trasportata agli stranieri, E le nostre case a’ forestieri.3 Noi siam divenuti orfani, senza padre; E le nostre madri come donne vedove.4 Noi abbiam bevuta la nostra acqua per danari, Le nostre legne ci sono state vendute a prezzo.5 Noi abbiam sofferta persecuzione sopra il nostro collo; Noi ci siamo affannati, e non abbiamo avuto alcun riposo.6 Noi abbiam porta la mano agli Egizi, Ed agli Assiri, per saziarci di pane.7 I nostri padri hanno peccato, e non sono più; Noi abbiam portate le loro iniquità.8 De’ servi ci hanno signoreggiati; Non vi è stato alcuno che ci abbia riscossi di man loro.9 Noi abbiamo addotta la nostra vittuaglia A rischio della nostra vita, per la spada del deserto.10 La nostra pelle è divenuta bruna come un forno, Per l’arsure della fame.11 Le donne sono state sforzate in Sion, E le vergini nelle città di Giuda.12 I principi sono stati impiccati per man di coloro; Non si è avuta riverenza alle facce de’ vecchi.13 I giovani hanno portata la macinatura, E i fanciulli son caduti per le legne.14 I vecchi hanno abbandonato le porte, E i giovani i loro suoni.15 La gioia del nostro cuore è cessata, I nostri balli sono stati cangiati in duolo.16 La corona del nostro capo è caduta; Guai ora a noi! perciocchè abbiam peccato17 Per questo il cuor nostro è languido; Per queste cose gli occhi nostri sono scurati.18 Egli è perchè il monte di Sion è deserto, Sì che le volpi vi passeggiano.19 Tu, Signore, dimori in eterno; Il tuo trono è stabile per ogni età.20 Perchè ci dimenticheresti in perpetuo? Perchè ci abbandoneresti per lungo tempo?21 O Signore, convertici a te, e noi sarem convertiti: Rinnova i nostri giorni, come erano anticamente.22 Perciocchè, ci hai tu del tutto riprovati? Sei tu adirato contro a noi fino all’estremo?

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!