59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.

60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

59 Sucedeu, pois, no oitavo dia, que vieram circuncidar o menino; e queriam dar-lhe o nome de seu pai, Zacarias.

60 Respondeu, porém, sua mãe: De modo nenhum, mas será chamado João.

61 Ao que lhe disseram: Ninguém há na tua parentela que se chame por este nome.

62 E perguntaram por acenos ao pai como queria que se chamasse.

63 E pedindo ele uma tabuinha, escreveu: Seu nome é João. E todos se admiraram.

64 Imediatamente a boca se lhe abriu, e a língua se lhe soltou; louvando a Deus.