1 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.

1 Então todo o Israel se ajuntou a Davi em Hebrom, dizendo: Eis que somos teus ossos e tua carne.2 E também outrora, sendo Saul ainda rei, eras tu o que fazias sair e entrar a Israel; também o Senhor teu Deus te disse: Tu apascentarás o meu povo Israel, e tu serás chefe sobre o meu povo Israel.3 Também vieram todos os anciãos de Israel ao rei, a Hebrom, e Davi fez com eles aliança em Hebrom, perante o Senhor; e ungiram a Davi rei sobre Israel, conforme a palavra do Senhor pelo ministério de Samuel.4 E partiu Davi e todo o Israel para Jerusalém, que é Jebus; porque ali estavam os jebuseus, habitantes da terra.5 E disseram os habitantes de Jebus a Davi: Tu não entrarás aqui. Porém Davi ganhou a fortaleza de Sião, que é a cidade de Davi.6 Porque disse Davi: Qualquer que primeiro ferir os jebuseus será chefe e capitão. Então Joabe, filho de Zeruia, subiu primeiro a ela; pelo que foi feito chefe.7 E Davi habitou na fortaleza; por isso foi chamada a cidade de Davi.8 E edificou a cidade ao redor, desde Milo até ao circuito; e Joabe renovou o restante da cidade.9 E Davi tornava-se cada vez mais forte; porque o Senhor dos Exércitos era com ele.10 E estes foram os chefes dos poderosos que Davi tinha, e que o apoiaram fortemente no seu reino, com todo o Israel, para o fazerem rei, conforme a palavra do Senhor, no tocante a Israel.11 E este é o número dos poderosos que Davi tinha: Jasobeão, hacmonita, chefe dos capitães, o qual, brandindo a sua lança contra trezentos, de uma vez os matou.12 E, depois dele Eleazar, filho de Dodó, o aoíta; ele estava entre os três poderosos.13 Este esteve com Davi em Pas-Damim, quando os filisteus ali se ajuntaram à peleja, onde havia um pedaço de campo cheio de cevada; e o povo fugiu de diante dos filisteus.14 E puseram-se no meio daquele campo, e o defenderam, e feriram os filisteus; e o Senhor efetuou um grande livramento.15 E três dos trinta capitães desceram à penha, a ter com Davi, na caverna de Adulão; e o exército dos filisteus estava acampado no vale de Refaim.16 E Davi estava então no lugar forte; e o alojamento dos filisteus estava então em Belém.17 E desejou Davi, e disse: Quem me dera beber da água do poço de Belém, que está junto à porta!18 Então aqueles três romperam pelo acampamento dos filisteus, e tiraram água do poço de Belém, que estava junto à porta, e tomaram dela e a trouxeram a Davi; porém Davi não a quis beber, mas a derramou ao Senhor,19 E disse: Nunca meu Deus permita que faça tal! Beberia eu o sangue destes homens com as suas vidas? Pois com perigo das suas vidas a trouxeram. E ele não a quis beber. Isto fizeram aqueles três homens.20 E também Abisai, irmão de Joabe, era chefe de três, o qual, brandindo a sua lança contra trezentos, os feriu; e teve nome entre os três.21 Ele foi o mais ilustre dos três, pelo que foi capitão deles; porém não igualou aos primeiros três.22 Também Benaia, filho de Joiada, filho de um homem poderoso de Cabzeel, grande em obras; ele feriu a dois heróis de Moabe; e também desceu, e feriu um leão dentro de uma cova, no tempo da neve.23 Também feriu ele a um homem egípcio, homem de grande altura, de cinco côvados; e trazia o egípcio uma lança na mão, como o órgão do tecelão; mas Benaia desceu contra ele com uma vara, e arrancou a lança da mão do egípcio, e com ela o matou.24 Estas coisas fez Benaia, filho de Joiada; pelo que teve nome entre aqueles três poderosos.25 Eis que dos trinta foi ele o mais ilustre; contudo não chegou aos primeiros três; e Davi o pôs sobre os da sua guarda.26 E foram os poderosos dos exércitos: Asael, irmão de Joabe, El-Hanã, filho de Dodó, de Belém;27 Samote, o harorita; Helez, o pelonita;28 Ira, filho de Iques, o tecoíta; Abiezer, o anatotita;29 Sibecai, o husatita; Ilai, o aoíta;30 Maarai, o netofatita; Helede, filho de Baaná, o netofatita;31 Itai, filho de Ribai, de Gibeá, dos filhos de Benjamim; Benaia, o piratonita;32 Hurai, do ribeiro de Gaás; Abiel, o arbatita;33 Azmavete, o baarumita; Eliaba, o saalbonita;34 Dos filhos de Hasém, o gizonita: Jônatas, filho de Sage, o hararita;35 Aião, filho de Sacar, o hararita; Elifal, filho de Ur;36 Hefer, o mequeratita; Aías, o pelonita;37 Hezro, o carmelita; Naarai, filho de Ezbai;38 Joel, irmão de Natã; Mibar, filho de Hagri;39 Zeleque, o amonita; Naarai, o beerotita, escudeiro de Joabe, filho de Zeruia;40 Ira, o itrita; Garebe, o itrita;41 Urias, o heteu; Zabade, filho de Alai;42 Adina, filho de Siza, o rubenita, capitão dos rubenitas, e com ele trinta;43 Hanã, filho de Maaca; e Josafá, o mitatita;44 Uzias, o asteratita; Sama e Jeiel, filhos de Hotão, o aroerita;45 Jediael, filho de Sinri; e Joa, seu irmão, o tizita;46 Eliel, o maavita; e Jeribai e Josavias, filhos de Elnaão; e Itma, o moabita;47 Eliel, Obede, e Jaasiel, o mesobaíta.