1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.

1 Poderás tirar com anzol o leviatã, ou ligarás a sua língua com uma corda?2 Podes pôr um anzol no seu nariz, ou com um gancho furar a sua queixada?3 Porventura multiplicará as súplicas para contigo, ou brandamente falará?4 Fará ele aliança contigo, ou o tomarás tu por servo para sempre?5 Brincarás com ele, como se fora um passarinho, ou o prenderás para tuas meninas?6 Os teus companheiros farão dele um banquete, ou o repartirão entre os negociantes?7 Encherás a sua pele de ganchos, ou a sua cabeça com arpões de pescadores?8 Põe a tua mão sobre ele, lembra-te da peleja, e nunca mais tal intentarás.9 Eis que é vã a esperança de apanhá-lo; pois não será o homem derrubado só ao vê-lo?10 Ninguém há tão atrevido, que a despertá-lo se atreva; quem, pois, é aquele que ousa erguer-se diante de mim?11 Quem primeiro me deu, para que eu haja de retribuir-lhe? Pois o que está debaixo de todos os céus é meu.12 Não me calarei a respeito dos seus membros, nem da sua grande força, nem a graça da sua compostura.13 Quem descobrirá a face da sua roupa? Quem entrará na sua couraça dobrada?14 Quem abrirá as portas do seu rosto? Pois ao redor dos seus dentes está o terror.15 As suas fortes escamas são o seu orgulho, cada uma fechada como com selo apertado.16 Uma à outra se chega tão perto, que nem o ar passa por entre elas.17 Umas às outras se ligam; tanto aderem entre si, que não se podem separar.18 Cada um dos seus espirros faz resplandecer a luz, e os seus olhos são como as pálpebras da alva.19 Da sua boca saem tochas; faíscas de fogo saltam dela.20 Das suas narinas procede fumaça, como de uma panela fervente, ou de uma grande caldeira.21 O seu hálito faz incender os carvões; e da sua boca sai chama.22 No seu pescoço reside a força; diante dele até a tristeza salta de prazer.23 Os músculos da sua carne estão pegados entre si; cada um está firme nele, e nenhum se move.24 O seu coração é firme como uma pedra e firme como a mó de baixo.25 Levantando-se ele, tremem os valentes; em razão dos seus abalos se purificam.26 Se alguém lhe tocar com a espada, essa não poderá penetrar, nem lança, dardo ou flecha.27 Ele considera o ferro como palha, e o cobre como pau podre.28 A seta o não fará fugir; as pedras das fundas se lhe tornam em restolho.29 As pedras atiradas são para ele como arestas, e ri-se do brandir da lança;30 Debaixo de si tem conchas pontiagudas; estende-se sobre coisas pontiagudas como na lama.31 As profundezas faz ferver, como uma panela; torna o mar como uma vasilha de unguento.32 Após si deixa uma vereda luminosa; parece o abismo tornado em brancura de cabelos.33 Na terra não há coisa que se lhe possa comparar, pois foi feito para estar sem pavor.34 Ele vê tudo que é alto; é rei sobre todos os filhos da soberba.