1 Felele pedig Jób, és monda:2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

1 Respondeu, porém, Jó, dizendo:2 Ouvi atentamente as minhas razões; e isto vos sirva de consolação.3 Sofrei-me, e eu falarei; e havendo eu falado, zombai.4 Porventura eu me queixo de algum homem? Porém, ainda que assim fosse, por que não se angustiaria o meu espírito?5 Olhai para mim, e pasmai; e ponde a mão sobre a boca.6 Porque, quando me lembro disto me perturbo, e a minha carne é sobressaltada de horror.7 Por que razão vivem os ímpios, envelhecem, e ainda se robustecem em poder?8 A sua descendência se estabelece com eles perante a sua face; e os seus renovos perante os seus olhos.9 As suas casas têm paz, sem temor; e a vara de Deus não está sobre eles.10 O seu touro gera, e não falha; pare a sua vaca, e não aborta.11 Fazem sair as suas crianças, como a um rebanho, e seus filhos andam saltando.12 Levantam a voz, ao som do tamboril e da harpa, e alegram-se ao som do órgão.13 Na prosperidade gastam os seus dias, e num momento descem à sepultura.14 E, todavia, dizem a Deus: Retira-te de nós; porque não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.15 Quem é o Todo-Poderoso, para que nós o sirvamos? E que nos aproveitará que lhe façamos orações?16 Vede, porém, que a prosperidade não está nas mãos deles; esteja longe de mim o conselho dos ímpios!17 Quantas vezes sucede que se apaga a lâmpada dos ímpios, e lhes sobrevém a sua destruição? E Deus na sua ira lhes reparte dores!18 Porque são como a palha diante do vento, e como a pragana, que arrebata o redemoinho.19 Deus guarda a sua violência para seus filhos, e dá-lhe o pago, para que o conheça.20 Seus olhos verão a sua ruína, e ele beberá do furor do Todo-Poderoso.21 Por que, que prazer teria na sua casa, depois de morto, cortando-se-lhe o número dos seus meses?22 Porventura a Deus se ensinaria conhecimento, a ele que julga os excelsos?23 Um morre na força da sua plenitude, estando inteiramente sossegado e tranquilo.24 Com seus baldes cheios de leite, e a medula dos seus ossos umedecida.25 E outro, ao contrário, morre na amargura do seu coração, não havendo provado do bem.26 Juntamente jazem no pó, e os vermes os cobrem.27 Eis que conheço bem os vossos pensamentos; e os maus intentos com que injustamente me fazeis violência.28 Porque direis: Onde está a casa do príncipe, e onde a tenda em que moravam os ímpios?29 Porventura não perguntastes aos que passam pelo caminho, e não conheceis os seus sinais,30 Que o mau é preservado para o dia da destruição; e arrebatado no dia do furor?31 Quem acusará diante dele o seu caminho, e quem lhe dará o pago do que faz?32 Finalmente é levado à sepultura, e vigiam-lhe o túmulo.33 Os torrões do vale lhe são doces, e o seguirão todos os homens; e adiante dele foram inumeráveis.34 Como, pois, me consolais com vaidade? Pois nas vossas respostas ainda resta a transgressão.