1 És felele a témáni Elifáz, és monda:2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

1 Então respondeu Elifaz o temanita, e disse:2 Se intentarmos falar-te, enfadar-te-ás? Mas quem poderia conter as palavras?3 Eis que ensinaste a muitos, e tens fortalecido as mãos fracas.4 As tuas palavras firmaram os que tropeçavam e os joelhos desfalecentes tens fortalecido.5 Mas agora, que se trata de ti, te enfadas; e tocando-te a ti, te perturbas.6 Porventura não é o teu temor de Deus a tua confiança, e a tua esperança a integridade dos teus caminhos?7 Lembra-te agora qual é o inocente que jamais pereceu? E onde foram os sinceros destruídos?8 Segundo eu tenho visto, os que lavram iniquidade, e semeiam mal, segam o mesmo.9 Com o hálito de Deus perecem; e com o sopro da sua ira se consomem.10 O rugido do leão, e a voz do leão feroz, e os dentes dos leõezinhos se quebram.11 Perece o leão velho, porque não tem presa; e os filhos da leoa andam dispersos.12 Uma coisa me foi trazida em segredo; e os meus ouvidos perceberam um sussurro dela.13 Entre pensamentos vindos de visões da noite, quando cai sobre os homens o sono profundo,14 Sobrevieram-me o espanto e o tremor, e todos os meus ossos estremeceram.15 Então um espírito passou por diante de mim; fez-me arrepiar os cabelos da minha carne.16 Parou ele, porém não conheci a sua feição; um vulto estava diante dos meus olhos; houve silêncio, e ouvi uma voz que dizia:17 Seria porventura o homem mais justo do que Deus? Seria porventura o homem mais puro do que o seu Criador?18 Eis que ele não confia nos seus servos e aos seus anjos atribui loucura;19 Quanto menos àqueles que habitam em casas de lodo, cujo fundamento está no pó, e são esmagados como a traça!20 Desde a manhã até à tarde são despedaçados; e eternamente perecem sem que disso se faça caso.21 Porventura não passa com eles a sua excelência? Morrem, mas sem sabedoria.