1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1 Então respondeu Elifaz, o temanita, dizendo:2 Porventura será o homem de algum proveito a Deus? Antes a si mesmo o prudente será proveitoso.3 Ou tem o Todo-Poderoso prazer em que tu sejas justo, ou algum lucro em que tu faças perfeitos os teus caminhos?4 Ou te repreende, pelo temor que tem de ti, ou entra contigo em juízo?5 Porventura não é grande a tua malícia, e sem termo as tuas iniquidades?6 Porque sem causa penhoraste a teus irmãos, e aos nus despojaste as vestes.7 Não deste ao cansado água a beber, e ao faminto retiveste o pão.8 Mas para o poderoso era a terra, e o homem tido em respeito habitava nela.9 As viúvas despediste vazias, e os braços dos órfãos foram quebrados.10 Por isso é que estás cercado de laços, e te perturba um pavor repentino,11 Ou trevas em que nada vês, e a abundância de águas que te cobre.12 Porventura Deus não está na altura dos céus? Olha para a altura das estrelas; quão elevadas estão.13 Se dizes: Que sabe Deus? Porventura julgará ele através da escuridão?14 As nuvens são esconderijo para ele, para que não veja; e passeia pelo circuito dos céus.15 Porventura queres guardar a vereda antiga, que pisaram os homens iníquos?16 Eles foram arrebatados antes do seu tempo; sobre o seu fundamento um dilúvio se derramou.17 Diziam a Deus: Retira-te de nós. E: Que foi que o Todo-Poderoso nos fez?18 Contudo ele encheu de bens as suas casas; mas o conselho dos ímpios esteja longe de mim.19 Os justos o veem, e se alegram, e o inocente escarnece deles.20 Porquanto o nosso adversário não foi destruído, mas o fogo consumiu o que restou deles.21 Apega-te, pois, a ele, e tem paz, e assim te sobrevirá o bem.22 Aceita, peço-te, a lei da sua boca, e põe as suas palavras no teu coração.23 Se te voltares ao Todo-Poderoso, serás edificado; se afastares a iniquidade da tua tenda,24 E deitares o teu tesouro no pó, e o ouro de Ofir nas pedras dos ribeiros,25 Então o Todo-Poderoso será o teu tesouro, e a tua prata acumulada.26 Porque então te deleitarás no Todo-Poderoso, e levantarás o teu rosto para Deus.27 Orarás a ele, e ele te ouvirá, e pagarás os teus votos.28 Determinarás tu algum negócio, e ser-te-á firme, e a luz brilhará em teus caminhos.29 Quando te abaterem, então tu dirás: Haja exaltação! E Deus salvará ao humilde.30 E livrará até ao que não é inocente; porque será libertado pela pureza de tuas mãos.