1 Felele pedig Jób, és monda:2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!

1 Respondeu, porém, Jó, dizendo:2 Ainda hoje a minha queixa está em amargura; a minha mão pesa sobre meu gemido.3 Ah, se eu soubesse onde o poderia achar! Então me chegaria ao seu tribunal.4 Exporia ante ele a minha causa, e a minha boca encheria de argumentos.5 Saberia as palavras com que ele me responderia, e entenderia o que me dissesse.6 Porventura segundo a grandeza de seu poder contenderia comigo? Não: ele antes me atenderia.7 Ali o reto pleitearia com ele, e eu me livraria para sempre do meu Juiz.8 Eis que se me adianto, ali não está; se torno para trás, não o percebo.9 Se opera à esquerda, não o vejo; se se encobre à direita, não o diviso.10 Porém ele sabe o meu caminho; provando-me ele, sairei como o ouro.11 Nas suas pisadas os meus pés se afirmaram; guardei o seu caminho, e não me desviei dele.12 Do preceito de seus lábios nunca me apartei, e as palavras da sua boca guardei mais do que a minha porção.13 Mas, se ele resolveu alguma coisa, quem então o desviará? O que a sua alma quiser, isso fará.14 Porque cumprirá o que está ordenado a meu respeito, e muitas coisas como estas ainda tem consigo.15 Por isso me perturbo perante ele, e quando isto considero, temo-me dele.16 Porque Deus macerou o meu coração, e o Todo-Poderoso me perturbou.17 Porquanto não fui desarraigado por causa das trevas, e nem encobriu o meu rosto com a escuridão.