1 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]

1 Sabes tu o tempo em que as cabras montesas têm filhos, ou observastes as cervas quando dão suas crias?2 Contarás os meses que cumprem, ou sabes o tempo do seu parto?3 Quando se encurvam, produzem seus filhos, e lançam de si as suas dores.4 Seus filhos enrijam, crescem com o trigo; saem, e nunca mais tornam para elas.5 Quem despediu livre o jumento montês, e quem soltou as prisões ao jumento bravo,6 Ao qual dei o ermo por casa, e a terra salgada por morada?7 Ri-se do ruído da cidade; não ouve os muitos gritos do condutor.8 A região montanhosa é o seu pasto, e anda buscando tudo que está verde.9 Ou, querer-te-á servir o boi selvagem? Ou ficará no teu curral?10 Ou com corda amarrarás, no arado, ao boi selvagem? Ou escavará ele os vales após ti?11 Ou confiarás nele, por ser grande a sua força, ou deixarás a seu cargo o teu trabalho?12 Ou fiarás dele que te torne o que semeaste e o recolha na tua eira?13 A avestruz bate alegremente as suas asas, porém, são benignas as suas asas e penas?14 Ela deixa os seus ovos na terra, e os aquenta no pó,15 E se esquece de que algum pé os pode pisar, ou que os animais do campo os podem calcar.16 Endurece-se para com seus filhos, como se não fossem seus; em vão é seu trabalho, mas ela está sem temor,17 Porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe deu entendimento.18 A seu tempo se levanta ao alto; ri-se do cavalo, e do que vai montado nele.19 Ou darás tu força ao cavalo, ou revestirás o seu pescoço com crinas?20 Ou espantá-lo-ás, como ao gafanhoto? Terrível é o fogoso respirar das suas ventas.21 Escarva a terra, e folga na sua força, e sai ao encontro dos armados.22 Ri-se do temor, e não se espanta, e não torna atrás por causa da espada.23 Contra ele rangem a aljava, o ferro flamante da lança e do dardo.24 Agitando-se e indignando-se, serve a terra, e não faz caso do som da trombeta.25 Ao soar das trombetas diz: Eia! E cheira de longe a guerra, e o trovão dos capitães, e o alarido.26 Ou voa o gavião pela tua inteligência, e estende as suas asas para o sul?27 Ou se remonta a águia ao teu mandado, e põe no alto o seu ninho?28 Nas penhas mora e habita; no cume das penhas, e nos lugares seguros.29 Dali descobre a presa; seus olhos a avistam de longe.30 E seus filhos chupam o sangue, e onde há mortos, ali está ela.