1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.

1 E abençoou Deus a Noé e a seus filhos, e disse-lhes: Frutificai e multiplicai-vos e enchei a terra.2 E o temor de vós e o pavor de vós virão sobre todo o animal da terra, e sobre toda a ave dos céus; tudo o que se move sobre a terra, e todos os peixes do mar, nas vossas mãos são entregues.3 Tudo quanto se move, que é vivente, será para vosso mantimento; tudo vos tenho dado como a erva verde.4 A carne, porém, com sua vida, isto é, com seu sangue, não comereis.5 Certamente requererei o vosso sangue, o sangue das vossas vidas; da mão de todo o animal o requererei; como também da mão do homem, e da mão do irmão de cada um requererei a vida do homem.6 Quem derramar o sangue do homem, pelo homem o seu sangue será derramado; porque Deus fez o homem conforme a sua imagem.7 Mas vós frutificai e multiplicai-vos; povoai abundantemente a terra, e multiplicai-vos nela.8 E falou Deus a Noé e a seus filhos com ele, dizendo:9 E eu, eis que estabeleço a minha aliança convosco e com a vossa descendência depois de vós.10 E com toda a alma vivente, que convosco está, de aves, de gado, e de todo o animal da terra convosco; com todos que saíram da arca, até todo o animal da terra.11 E eu convosco estabeleço a minha aliança, que não será mais destruída toda a carne pelas águas do dilúvio, e que não haverá mais dilúvio, para destruir a terra.12 E disse Deus: Este é o sinal da aliança que ponho entre mim e vós, e entre toda a alma vivente, que está convosco, por gerações eternas.13 O meu arco tenho posto nas nuvens; este será por sinal da aliança entre mim e a terra.14 E acontecerá que, quando eu trouxer nuvens sobre a terra, aparecerá o arco nas nuvens.15 Então me lembrarei da minha aliança, que está entre mim e vós, e entre toda a alma vivente de toda a carne; e as águas não se tornarão mais em dilúvio para destruir toda a carne.16 E estará o arco nas nuvens, e eu o verei, para me lembrar da aliança eterna entre Deus e toda a alma vivente de toda a carne, que está sobre a terra.17 E disse Deus a Noé: Este é o sinal da aliança que tenho estabelecido entre mim e entre toda a carne, que está sobre a terra.18 E os filhos de Noé, que da arca saíram, foram Sem, Cão e Jafé; e Cão é o pai de Canaã.19 Estes três foram os filhos de Noé; e destes se povoou toda a terra.20 E começou Noé a ser lavrador da terra, e plantou uma vinha.21 E bebeu do vinho, e embebedou-se; e descobriu-se no meio de sua tenda.22 E viu Cão, o pai de Canaã, a nudez do seu pai, e fê-lo saber a ambos seus irmãos no lado de fora.23 Então tomaram Sem e Jafé uma capa, e puseram-na sobre ambos os seus ombros, e indo virados para trás, cobriram a nudez do seu pai, e os seus rostos estavam virados, de maneira que não viram a nudez do seu pai.24 E despertou Noé do seu vinho, e soube o que seu filho menor lhe fizera.25 E disse: Maldito seja Canaã; servo dos servos seja aos seus irmãos.26 E disse: Bendito seja o Senhor Deus de Sem; e seja-lhe Canaã por servo.27 Alargue Deus a Jafé, e habite nas tendas de Sem; e seja-lhe Canaã por servo.28 E viveu Noé, depois do dilúvio, trezentos e cinquenta anos.29 E foram todos os dias de Noé novecentos e cinquenta anos, e morreu.