1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr szava hozzám, mondván:

2 Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az õ sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?

3 Ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és sûrû galyaival árnyékot tartó s magas növésû, melynek felhõkig ért a teteje.

4 Víz nevelte nagygyá, a mélység [vizei] tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s [csak] folyásaikat bocsáták a mezõ egyéb fáihoz.

5 Ennekokáért lõn magasb növése a mezõ minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztõl, midõn kiterjeszté azokat.

6 Az õ ágain csinál vala fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mezõ minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép.

7 És széppé lõn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé [nyúlik] vala.

8 A czédrusok el nem takarák õt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az õ szépségében.

9 Széppé tõm õt az õ sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.

10 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhõk közé, és szíve felfuvalkodott az õ magasságában:

11 Azért adom õt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiûztem õt.

12 És kivágták õt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták õt.

13 Ledõlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz [gyül ]vala a mezõ minden vada;

14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhõk közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.

15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám õt a Libánonnal, és a mezõ minden fája elepede miatta.

16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám õt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást võn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.

17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítõtársai árnyékában ülének a nemzetek között.

18 Kihez vagy hát hasonló dicsõségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.

1 And it came to pass in the eleventh year, in the third month, in the first day of the month, that the word of Jehovah came unto me, saying, 2 Son of man, say unto Pharaoh king of Egypt, and to his multitude: Whom art thou like in thy greatness? 3 Behold, the Assyrian was a cedar in Lebanon with fair branches, and with a forest-like shade, and of high stature; and its top was among the thick boughs. 4 The waters nourished it, the deep made it to grow: the rivers thereof ran round about its plantation; and it sent out its channels unto all the trees of the field. 5 Therefore its stature was exalted above all the trees of the field; and its boughs were multiplied, and its branches became long by reason of many waters, when it shot them forth. 6 All the birds of the heavens made their nests in its boughs; and under its branches did all the beasts of the field bring forth their young; and under its shadow dwelt all great nations. 7 Thus was it fair in its greatness, in the length of its branches; for its root was by many waters. 8 The cedars in the garden of God could not hide it; the fir-trees were not like its boughs, and the plane-trees were not as its branches; nor was any tree in the garden of God like unto it in its beauty. 9 I made it fair by the multitude of its branches, so that all the trees of Eden, that were in the garden of God, envied it. 10 Therefore thus said the Lord Jehovah: Because thou art exalted in stature, and he hath set his top among the thick boughs, and his heart is lifted up in his height; 11 I will even deliver him into the hand of the mighty one of the nations; he shall surely deal with him; I have driven him out for his wickedness. 12 And strangers, the terrible of the nations, have cut him off, and have left him: upon the mountains and in all the valleys his branches are fallen, and his boughs are broken by all the watercourses of the land; and all the peoples of the earth are gone down from his shadow, and have left him. 13 Upon his ruin all the birds of the heavens shall dwell, and all the beasts of the field shall be upon his branches; 14 to the end that none of all the trees by the waters exalt themselves in their stature, neither set their top among the thick boughs, nor that their mighty ones stand up in their height, even all that drink water: for they are all delivered unto death, to the nether parts of the earth, in the midst of the children of men, with them that go down to the pit.

15 Thus saith the Lord Jehovah: In the day when he went down to Sheol I caused a mourning: I covered the deep for him, and I restrained the rivers thereof; and the great waters were stayed; and I caused Lebanon to mourn for him, and all the trees of the field fainted for him. 16 I made the nations to shake at the sound of his fall, when I cast him down to Sheol with them that descend into the pit; and all the trees of Eden, the choice and best of Lebanon, all that drink water, were comforted in the nether parts of the earth. 17 They also went down into Sheol with him unto them that are slain by the sword; yea, they that were his arm, that dwelt under his shadow in the midst of the nations.

18 To whom art thou thus like in glory and in greatness among the trees of Eden? yet shalt thou be brought down with the trees of Eden unto the nether parts of the earth: thou shalt lie in the midst of the uncircumcised, with them that are slain by the sword. This is Pharaoh and all his multitude, saith the Lord Jehovah.