1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

1 I will give thee thanks with my whole heart:

Before the gods will I sing praises unto thee.

2 I will worship toward thy holy temple,

And give thanks unto thy name for thy lovingkindness and for thy truth:

For thou hast magnified thy word above all thy name.

3 In the day that I called thou answeredst me,

Thou didst encourage me with strength in my soul.

4 All the kings of the earth shall give thee thanks, O Jehovah,

For they have heard the words of thy mouth.

5 Yea, they shall sing of the ways of Jehovah;

For great is the glory of Jehovah.

6 For though Jehovah is high, yet hath he respect unto the lowly;

But the haughty he knoweth from afar.

7 Though I walk in the midst of trouble, thou wilt revive me;

Thou wilt stretch forth thy hand against the wrath of mine enemies,

And thy right hand will save me.

8 Jehovah will perfect that which concerneth me:

Thy lovingkindness, O Jehovah, endureth for ever;

Forsake not the works of thine own hands.