1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.
7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ]
1 O Jehovah, the God of my salvation,
I have cried day and night before thee.
2 Let my prayer enter into thy presence;
Incline thine ear unto my cry.
3 For my soul is full of troubles,
And my life draweth nigh unto Sheol.
4 I am reckoned with them that go down into the pit;
I am as a man that hath no help,
5 Cast off among the dead,
Like the slain that lie in the grave,
Whom thou rememberest no more,
And they are cut off from thy hand.
6 Thou hast laid me in the lowest pit,
In dark places, in the deeps.
7 Thy wrath lieth hard upon me,
And thou hast afflicted me with all thy waves. [Selah
8 Thou hast put mine acquaintance far from me;
Thou hast made me an abomination unto them:
I am shut up, and I cannot come forth.
9 Mine eye wasteth away by reason of affliction:
I have called daily upon thee, O Jehovah;
I have spread forth my hands unto thee.
10 Wilt thou show wonders to the dead?
Shall they that are deceased arise and praise thee? [Selah
11 Shall thy lovingkindness be declared in the grave?
Or thy faithfulness in Destruction?
12 Shall thy wonders be known in the dark?
And thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 But unto thee, O Jehovah, have I cried;
And in the morning shall my prayer come before thee.
14 Jehovah, why castest thou off my soul?
Why hidest thou thy face from me?
15 I am afflicted and ready to die from my youth up:
While I suffer thy terrors I am distracted.
16 Thy fierce wrath is gone over me;
Thy terrors have cut me off.
17 They came round about me like water all the day long;
They compassed me about together.
18 Lover and friend hast thou put far from me,
And mine acquaintance into darkness.