1 Aszáf zsoltára.

2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;

11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

1 Surely God is good to Israel,

Even to such as are pure in heart.

2 But as for me, my feet were almost gone;

My steps had well nigh slipped.

3 For I was envious at the arrogant,

When I saw the prosperity of the wicked.

4 For there are no pangs in their death;

But their strength is firm.

5 They are not in trouble as other men;

Neither are they plagued like other men.

6 Therefore pride is as a chain about their neck;

Violence covereth them as a garment.

7 Their eyes stand out with fatness:

They have more than heart could wish.

8 They scoff, and in wickedness utter oppression:

They speak loftily.

9 They have set their mouth in the heavens,

And their tongue walketh through the earth.

10 Therefore his people return hither:

And waters of a full cup are drained by them.

11 And they say, How doth God know?

And is there knowledge in the Most High?

12 Behold, these are the wicked;

And, being alway at ease, they increase in riches.

13 Surely in vain have I cleansed my heart,

And washed my hands in innocency;

14 For all the day long have I been plagued,

And chastened every morning.

15 If I had said, I will speak thus;

Behold, I had dealt treacherously with the generation of thy children.

16 When I thought how I might know this,

It was too painful for me;

17 Until I went into the sanctuary of God,

And considered their latter end.

18 Surely thou settest them in slippery places:

Thou castest them down to destruction.

19 How are they become a desolation in a moment!

They are utterly consumed with terrors.

20 As a dream when one awaketh,

So, O Lord, when thou awakest, thou wilt despise their image.

21 For my soul was grieved,

And I was pricked in my heart:

22 So brutish was I, and ignorant;

I was as a beast before thee.

23 Nevertheless I am continually with thee:

Thou hast holden my right hand.

24 Thou wilt guide me with thy counsel,

And afterward receive me to glory.

25 Whom have I in heaven but thee?

And there is none upon earth that I desire besides thee.

26 My flesh and my heart faileth;

But God is the strength of my heart and my portion for ever.

27 For, lo, they that are far from thee shall perish:

Thou hast destroyed all them that play the harlot, departing from thee.

28 But it is good for me to draw near unto God:

I have made the Lord Jehovah my refuge,

That I may tell of all thy works.