1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;
23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.
1 O Jehovah, thou God to whom vengeance belongeth,
Thou God to whom vengeance belongeth, shine forth.
2 Lift up thyself, thou judge of the earth:
Render to the proud their desert.
3 Jehovah, how long shall the wicked,
How long shall the wicked triumph?
4 They prate, they speak arrogantly:
All the workers of iniquity boast themselves.
5 They break in pieces thy people, O Jehovah,
And afflict thy heritage.
6 They slay the widow and the sojourner,
And murder the fatherless.
7 And they say, Jehovah will not see,
Neither will the God of Jacob consider.
8 Consider, ye brutish among the people;
And ye fools, when will ye be wise?
9 He that planted the ear, shall he not hear?
He that formed the eye, shall he not see?
10 He that chastiseth the nations, shall not he correct,
Even he that teacheth man knowledge?
11 Jehovah knoweth the thoughts of man,
That they are vanity.
12 Blessed is the man whom thou chastenest, O Jehovah,
And teachest out of thy law;
13 That thou mayest give him rest from the days of adversity,
Until the pit be digged for the wicked.
14 For Jehovah will not cast off his people,
Neither will he forsake his inheritance.
15 For judgment shall return unto righteousness;
And all the upright in heart shall follow it.
16 Who will rise up for me against the evil-doers?
Who will stand up for me against the workers of iniquity?
17 Unless Jehovah had been my help,
My soul had soon dwelt in silence.
18 When I said, My foot slippeth;
Thy lovingkindness, O Jehovah, held me up.
19 In the multitude of my thoughts within me Thy comforts delight my soul.
20 Shall the throne of wickedness have fellowship with thee,
Which frameth mischief by statute?
21 They gather themselves together against the soul of the righteous,
And condemn the innocent blood.
22 But Jehovah hath been my high tower,
And my God the rock of my refuge.
23 And he hath brought upon them their own iniquity,
And will cut them off in their own wickedness;
Jehovah our God will cut them off.