1 Dávid miktámja.

2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

1 Preserve me, O God; for in thee do I take refuge.

2 O my soul, thou hast said unto Jehovah, Thou art my Lord:

I have no good beyond thee.

3 As for the saints that are in the earth,

They are the excellent in whom is all my delight.

4 Their sorrows shall be multiplied that give gifts for another god:

Their drink-offerings of blood will I not offer,

Nor take their names upon my lips.

5 Jehovah is the portion of mine inheritance and of my cup:

Thou maintainest my lot.

6 The lines are fallen unto me in pleasant places;

Yea, I have a goodly heritage.

7 I will bless Jehovah, who hath given me counsel;

Yea, my heart instructeth me in the night seasons.

8 I have set Jehovah always before me:

Because he is at my right hand, I shall not be moved.

9 Therefore my heart is glad, and my glory rejoiceth:

My flesh also shall dwell in safety.

10 For thou wilt not leave my soul to Sheol;

Neither wilt thou suffer thy holy one to see corruption.

11 Thou wilt show me the path of life:

In thy presence is fulness of joy;

In thy right hand there are pleasures for evermore.