1 Az Ezrahita Ethán tanítása.

2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

1 I will sing of the lovingkindness of Jehovah for ever:

With my mouth will I make known thy faithfulness to all generations.

2 For I have said, Mercy shall be built up for ever;

Thy faithfulness wilt thou establish in the very heavens.

3 I have made a covenant with my chosen,

I have sworn unto David my servant:

4 Thy seed will I establish for ever,

And build up thy throne to all generations. [Selah

5 And the heavens shall praise thy wonders, O Jehovah;

Thy faithfulness also in the assembly of the holy ones.

6 For who in the skies can be compared unto Jehovah?

Who among the sons of the mighty is like unto Jehovah,

7 A God very terrible in the council of the holy ones,

And to be feared above all them that are round about him?

8 O Jehovah God of hosts,

Who is a mighty one, like unto thee, O Jehovah?

And thy faithfulness is round about thee.

9 Thou rulest the pride of the sea:

When the waves thereof arise, thou stillest them.

10 Thou hast broken Rahab in pieces, as one that is slain;

Thou hast scattered thine enemies with the arm of thy strength.

11 The heavens are thine, the earth also is thine:

The world and the fulness thereof, thou hast founded them.

12 The north and the south, thou hast created them:

Tabor and Hermon rejoice in thy name.

13 Thou hast a mighty arm;

Strong is thy hand, and high is thy right hand.

14 Righteousness and justice are the foundation of thy throne:

Lovingkindness and truth go before thy face.

15 Blessed is the people that know the joyful sound:

They walk, O Jehovah, in the light of thy countenance.

16 In thy name do they rejoice all the day;

And in thy righteousness are they exalted.

17 For thou art the glory of their strength;

And in thy favor our horn shall be exalted.

18 For our shield belongeth unto Jehovah;

And our king to the Holy One of Israel.

19 Then thou spakest in vision to thy saints,

And saidst, I have laid help upon one that is mighty;

I have exalted one chosen out of the people.

20 I have found David my servant;

With my holy oil have I anointed him:

21 With whom my hand shall be established;

Mine arm also shall strengthen him.

22 The enemy shall not exact from him,

Nor the son of wickedness afflict him.

23 And I will beat down his adversaries before him,

And smite them that hate him.

24 But my faithfulness and my lovingkindness shall be with him;

And in my name shall his horn be exalted.

25 I will set his hand also on the sea,

And his right hand on the rivers.

26 He shall cry unto me, Thou art my Father,

My God, and the rock of my salvation.

27 I also will make him my first-born,

The highest of the kings of the earth.

28 My lovingkindness will I keep for him for evermore;

And my covenant shall stand fast with him.

29 His seed also will I make to endure for ever,

And his throne as the days of heaven.

30 If his children forsake my law,

And walk not in mine ordinances;

31 If they break my statutes,

And keep not my commandments;

32 Then will I visit their transgression with the rod,

And their iniquity with stripes.

33 But my lovingkindness will I not utterly take from him,

Nor suffer my faithfulness to fail.

34 My covenant will I not break,

Nor alter the thing that is gone out of my lips.

35 Once have I sworn by my holiness:

I will not lie unto David:

36 His seed shall endure for ever,

And his throne as the sun before me.

37 It shall be established for ever as the moon,

And as the faithful witness in the sky. [Selah

38 But thou hast cast off and rejected,

Thou hast been wroth with thine anointed.

39 Thou hast abhorred the covenant of thy servant:

Thou hast profaned his crown by casting it to the ground.

40 Thou hast broken down all his hedges;

Thou hast brought his strongholds to ruin.

41 All that pass by the way rob him:

He is become a reproach to his neighbors.

42 Thou hast exalted the right hand of his adversaries;

Thou hast made all his enemies to rejoice.

43 Yea, thou turnest back the edge of his sword,

And hast not made him to stand in the battle.

44 Thou hast made his brightness to cease,

And cast his throne down to the ground.

45 The days of his youth hast thou shortened:

Thou hast covered him with shame. [Selah

46 How long, O Jehovah? wilt thou hide thyself for ever?

How long shall thy wrath burn like fire?

47 Oh remember how short my time is:

For what vanity hast thou created all the children of men!

48 What man is he that shall live and not see death,

That shall deliver his soul from the power of Sheol? [Selah

49 Lord, where are thy former lovingkindnesses,

Which thou swarest unto David in thy faithfulness?

50 Remember, Lord, the reproach of thy servants;

How I do bear in my bosom the reproach of all the mighty peoples,

51 Wherewith thine enemies have reproached, O Jehovah,

Wherewith they have reproached the footsteps of thine anointed.

52 Blessed be Jehovah for evermore.

Amen, and Amen.