1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

2 Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

7 Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

1 The fool hath said in his heart, There is no God.

They are corrupt, they have done abominable works;

There is none that doeth good.

2 Jehovah looked down from heaven upon the children of men,

To see if there were any that did understand,

That did seek after God.

3 They are all gone aside; they are together become filthy;

There is none that doeth good, no, not one.

4 Have all the workers of iniquity no knowledge,

Who eat up my people as they eat bread,

And call not upon Jehovah?

5 There were they in great fear;

For God is in the generation of the righteous.

6 Ye put to shame the counsel of the poor,

Because Jehovah is his refuge.

7 Oh that the salvation of Israel were come out of Zion!

When Jehovah bringeth back the captivity of his people,

Then shall Jacob rejoice, and Israel shall be glad.