1 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]

1 My heart overfloweth with a goodly matter;

I speak the things which I have made touching the king:

My tongue is the pen of a ready writer.

2 Thou art fairer than the children of men;

Grace is poured into thy lips:

Therefore God hath blessed thee for ever.

3 Gird thy sword upon thy thigh, O mighty one,

Thy glory and thy majesty.

4 And in thy majesty ride on prosperously,

Because of truth and meekness and righteousness:

And thy right hand shall teach thee terrible things.

5 Thine arrows are sharp;

The peoples fall under thee;

They are in the heart of the king’s enemies.

6 Thy throne, O God, is for ever and ever:

A sceptre of equity is the sceptre of thy kingdom.

7 Thou hast loved righteousness, and hated wickedness:

Therefore God, thy God, hath anointed thee

With the oil of gladness above thy fellows.

8 All thy garments smell of myrrh, and aloes, and cassia;

Out of ivory palaces stringed instruments have made thee glad.

9 Kings’ daughters are among thy honorable women:

At thy right hand doth stand the queen in gold of Ophir.

10 Hearken, O daughter, and consider, and incline thine ear;

Forget also thine own people, and thy father’s house:

11 So will the king desire thy beauty;

For he is thy lord; and reverence thou him.

12 And the daughter of Tyre shall be there with a gift;

The rich among the people shall entreat thy favor.

13 The king’s daughter within the palace is all glorious:

Her clothing is inwrought with gold.

14 She shall be led unto the king in broidered work:

The virgins her companions that follow her

Shall be brought unto thee.

15 With gladness and rejoicing shall they be led:

They shall enter into the king’s palace.

16 Instead of thy fathers shall be thy children,

Whom thou shalt make princes in all the earth.

17 I will make thy name to be remembered in all generations:

Therefore shall the peoples give thee thanks for ever and ever.