1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.

9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]

1 I will give thanks unto Jehovah with my whole heart;

I will show forth all thy marvellous works.

2 I will be glad and exult in thee;

I will sing praise to thy name, O thou Most High.

3 When mine enemies turn back,

They stumble and perish at thy presence.

4 For thou hast maintained my right and my cause;

Thou sittest in the throne judging righteously.

5 Thou hast rebuked the nations, thou hast destroyed the wicked;

Thou hast blotted out their name for ever and ever.

6 The enemy are come to an end, they are desolate for ever;

And the cities which thou hast overthrown,

The very remembrance of them is perished.

7 But Jehovah sitteth as king for ever:

He hath prepared his throne for judgment;

8 And he will judge the world in righteousness,

He will minister judgment to the peoples in uprightness.

9 Jehovah also will be a high tower for the oppressed,

A high tower in times of trouble;

10 And they that know thy name will put their trust in thee;

For thou, Jehovah, hast not forsaken them that seek thee.

11 Sing praises to Jehovah, who dwelleth in Zion:

Declare among the people his doings.

12 For he that maketh inquisition for blood remembereth them;

He forgetteth not the cry of the poor.

13 Have mercy upon me, O Jehovah;

Behold my affliction which I suffer of them that hate me,

Thou that liftest me up from the gates of death;

14 That I may show forth all thy praise.

In the gates of the daughter of Zion

I will rejoice in thy salvation.

15 The nations are sunk down in the pit that they made:

In the net which they hid is their own foot taken.

16 Jehovah hath made himself known, he hath executed judgment:

The wicked is snared in the work of his own hands. [Higgaion. Selah

17 The wicked shall be turned back unto Sheol,

Even all the nations that forget God.

18 For the needy shall not alway be forgotten,

Nor the expectation of the poor perish for ever.

19 Arise, O Jehovah; let not man prevail:

Let the nations be judged in thy sight.

20 Put them in fear, O Jehovah:

Let the nations know themselves to be but men. [Selah