1 Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.

2 Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.

3 Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?

6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ]

1 The fool hath said in his heart, There is no God.

Corrupt are they, and have done abominable iniquity;

There is none that doeth good.

2 God looked down from heaven upon the children of men,

To see if there were any that did understand,

That did seek after God.

3 Every one of them is gone back; they are together become filthy;

There is none that doeth good, no, not one.

4 Have the workers of iniquity no knowledge,

Who eat up my people as they eat bread,

And call not upon God?

5 There were they in great fear, where no fear was;

For God hath scattered the bones of him that encampeth against thee:

Thou hast put them to shame, because God hath rejected them.

6 Oh that the salvation of Israel were come out of Zion!

When God bringeth back the captivity of his people,

Then shall Jacob rejoice, and Israel shall be glad.