1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

4 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

1 In Jehovah do I take refuge:

How say ye to my soul,

Flee as a bird to your mountain;

2 For, lo, the wicked bend the bow,

They make ready their arrow upon the string,

That they may shoot in darkness at the upright in heart;

3 If the foundations be destroyed,

What can the righteous do?

4 Jehovah is in his holy temple;

Jehovah, his throne is in heaven;

His eyes behold, his eyelids try, the children of men.

5 Jehovah trieth the righteous;

But the wicked and him that loveth violence his soul hateth.

6 Upon the wicked he will rain snares;

Fire and brimstone and burning wind shall be the portion of their cup.

7 For Jehovah is righteous; he loveth righteousness:

The upright shall behold his face.