1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]

1 In thee, O Jehovah, do I take refuge;

Let me never be put to shame:

Deliver me in thy righteousness.

2 Bow down thine ear unto me; deliver me speedily:

Be thou to me a strong rock,

A house of defence to save me.

3 For thou art my rock and my fortress;

Therefore for thy name’s sake lead me and guide me.

4 Pluck me out of the net that they have laid privily for me;

For thou art my stronghold.

5 Into thy hand I commend my spirit:

Thou hast redeemed me, O Jehovah, thou God of truth.

6 I hate them that regard lying vanities;

But I trust in Jehovah.

7 I will be glad and rejoice in thy lovingkindness;

For thou hast seen my affliction:

Thou hast known my soul in adversities;

8 And thou hast not shut me up into the hand of the enemy;

Thou hast set my feet in a large place.

9 Have mercy upon me, O Jehovah, for I am in distress:

Mine eye wasteth away with grief, yea, my soul and my body.

10 For my life is spent with sorrow,

And my years with sighing:

My strength faileth because of mine iniquity,

And my bones are wasted away.

11 Because of all mine adversaries I am become a reproach,

Yea, unto my neighbors exceedingly,

And a fear to mine acquaintance:

They that did see me without fled from me.

12 I am forgotten as a dead man out of mind:

I am like a broken vessel.

13 For I have heard the defaming of many,

Terror on every side:

While they took counsel together against me,

They devised to take away my life.

14 But I trusted in thee, O Jehovah:

I said, Thou art my God.

15 My times are in thy hand:

Deliver me from the hand of mine enemies, and from them that persecute me.

16 Make thy face to shine upon thy servant:

Save me in thy lovingkindness.

17 Let me not be put to shame, O Jehovah; for I have called upon thee:

Let the wicked be put to shame, let them be silent in Sheol.

18 Let the lying lips be dumb,

Which speak against the righteous insolently,

With pride and contempt.

19 Oh how great is thy goodness,

Which thou hast laid up for them that fear thee,

Which thou hast wrought for them that take refuge in thee,

Before the sons of men!

20 In the covert of thy presence wilt thou hide them from the plottings of man:

Thou wilt keep them secretly in a pavilion from the strife of tongues.

21 Blessed be Jehovah;

For he hath showed me his marvellous lovingkindness in a strong city.

22 As for me, I said in my haste,

I am cut off from before thine eyes:

Nevertheless thou heardest the voice of my supplications,

When I cried unto thee.

23 Oh love Jehovah, all ye his saints:

Jehovah preserveth the faithful,

And plentifully rewardeth him that dealeth proudly.

24 Be strong, and let your heart take courage,

All ye that hope in Jehovah.