1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
1 Hold not thy peace, O God of my praise;
2 For the mouth of the wicked and the mouth of deceit have they opened against me:
They have spoken unto me with a lying tongue.
3 They have compassed me about also with words of hatred,
And fought against me without a cause.
4 For my love they are my adversaries:
But I give myself unto prayer.
5 And they have rewarded me evil for good,
And hatred for my love.
6 Set thou a wicked man over him;
And let an adversary stand at his right hand.
7 When he is judged, let him come forth guilty;
And let his prayer be turned into sin.
8 Let his days be few;
And let another take his office.
9 Let his children be fatherless,
And his wife a widow.
10 Let his children be vagabonds, and beg;
And let them seek their bread out of their desolate places.
11 Let the extortioner catch all that he hath;
And let strangers make spoil of his labor.
12 Let there be none to extend kindness unto him;
Neither let there be any to have pity on his fatherless children.
13 Let his posterity be cut off;
In the generation following let their name be blotted out.
14 Let the iniquity of his fathers be remembered with Jehovah;
And let not the sin of his mother be blotted out.
15 Let them be before Jehovah continually,
That he may cut off the memory of them from the earth;
16 Because he remembered not to show kindness,
But persecuted the poor and needy man,
And the broken in heart, to slay them.
17 Yea, he loved cursing, and it came unto him;
And he delighted not in blessing, and it was far from him.
18 He clothed himself also with cursing as with his garment,
And it came into his inward parts like water,
And like oil into his bones.
19 Let it be unto him as the raiment wherewith he covereth himself,
And for the girdle wherewith he is girded continually.
20 This is the reward of mine adversaries from Jehovah,
And of them that speak evil against my soul.
21 But deal thou with me, O Jehovah the Lord, for thy name’s sake:
Because thy lovingkindness is good, deliver thou me;
22 For I am poor and needy,
And my heart is wounded within me.
23 I am gone like the shadow when it declineth:
I am tossed up and down as the locust.
24 My knees are weak through fasting;
And my flesh faileth of fatness.
25 I am become also a reproach unto them:
When they see me, they shake their head.
26 Help me, O Jehovah my God;
Oh save me according to thy lovingkindness:
27 That they may know that this is thy hand;
That thou, Jehovah, hast done it.
28 Let them curse, but bless thou:
When they arise, they shall be put to shame,
But thy servant shall rejoice.
29 Let mine adversaries be clothed with dishonor,
And let them cover themselves with their own shame as with a robe.
30 I will give great thanks unto Jehovah with my mouth;
Yea, I will praise him among the multitude.
31 For he will stand at the right hand of the needy,
To save him from them that judge his soul.