1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.

1 As snow in summer, and as rain in harvest,

So honor is not seemly for a fool.

2 As the sparrow in her wandering, as the swallow in her flying,

So the curse that is causeless alighteth not.

3 A whip for the horse, a bridle for the ass,

And a rod for the back of fools.

4 Answer not a fool according to his folly,

Lest thou also be like unto him.

5 Answer a fool according to his folly,

Lest he be wise in his own conceit.

6 He that sendeth a message by the hand of a fool

Cutteth off his own feet, and drinketh in damage.

7 The legs of the lame hang loose;

So is a parable in the mouth of fools.

8 As one that bindeth a stone in a sling,

So is he that giveth honor to a fool.

9 As a thorn that goeth up into the hand of a drunkard,

So is a parable in the mouth of fools.

10 As an archer that woundeth all,

So is he that hireth a fool and he that hireth them that pass by.

11 As a dog that returneth to his vomit,

So is a fool that repeateth his folly.

12 Seest thou a man wise in his own conceit?

There is more hope of a fool than of him.

13 The sluggard saith, There is a lion in the way;

A lion is in the streets.

14 As the door turneth upon its hinges,

So doth the sluggard upon his bed.

15 The sluggard burieth his hand in the dish;

It wearieth him to bring it again to his mouth.

16 The sluggard is wiser in his own conceit

Than seven men that can render a reason.

17 He that passeth by, and vexeth himself with strife belonging not to him,

Is like one that taketh a dog by the ears.

18 As a madman who casteth firebrands,

Arrows, and death,

19 So is the man that deceiveth his neighbor,

And saith, Am not I in sport?

20 For lack of wood the fire goeth out;

And where there is no whisperer, contention ceaseth.

21 As coals are to hot embers, and wood to fire,

So is a contentious man to inflame strife.

22 The words of a whisperer are as dainty morsels,

And they go down into the innermost parts.

23 Fervent lips and a wicked heart

Are like an earthen vessel overlaid with silver dross.

24 He that hateth dissembleth with his lips;

But he layeth up deceit within him:

25 When he speaketh fair, believe him not;

For there are seven abominations in his heart:

26 Though his hatred cover itself with guile,

His wickedness shall be openly showed before the assembly.

27 Whoso diggeth a pit shall fall therein;

And he that rolleth a stone, it shall return upon him.

28 A lying tongue hateth those whom it hath wounded;

And a flattering mouth worketh ruin.