1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

1 He that being often reproved hardeneth his neck

Shall suddenly be destroyed, and that without remedy.

2 When the righteous are increased, the people rejoice;

But when a wicked man beareth rule, the people sigh.

3 Whoso loveth wisdom rejoiceth his father;

But he that keepeth company with harlots wasteth his substance.

4 The king by justice establisheth the land;

But he that exacteth gifts overthroweth it.

5 A man that flattereth his neighbor

Spreadeth a net for his steps.

6 In the transgression of an evil man there is a snare;

But the righteous doth sing and rejoice.

7 The righteous taketh knowledge of the cause of the poor;

The wicked hath not understanding to know it.

8 Scoffers set a city in a flame;

But wise men turn away wrath.

9 If a wise man hath a controversy with a foolish man,

Whether he be angry or laugh, there will be no rest.

10 The bloodthirsty hate him that is perfect;

And as for the upright, they seek his life.

11 A fool uttereth all his anger;

But a wise man keepeth it back and stilleth it.

12 If a ruler hearkeneth to falsehood,

All his servants are wicked.

13 The poor man and the oppressor meet together;

Jehovah lighteneth the eyes of them both.

14 The king that faithfully judgeth the poor,

His throne shall be established for ever.

15 The rod and reproof give wisdom;

But a child left to himself causeth shame to his mother.

16 When the wicked are increased, transgression increaseth;

But the righteous shall look upon their fall.

17 Correct thy son, and he will give thee rest;

Yea, he will give delight unto thy soul.

18 Where there is no vision, the people cast off restraint;

But he that keepeth the law, happy is he.

19 A servant will not be corrected by words;

For though he understand, he will not give heed.

20 Seest thou a man that is hasty in his words?

There is more hope of a fool than of him.

21 He that delicately bringeth up his servant from a child

Shall have him become a son at the last.

22 An angry man stirreth up strife,

And a wrathful man aboundeth in transgression.

23 A man’s pride shall bring him low;

But he that is of a lowly spirit shall obtain honor.

24 Whoso is partner with a thief hateth his own soul;

He heareth the adjuration and uttereth nothing.

25 The fear of man bringeth a snare;

But whoso putteth his trust in Jehovah shall be safe.

26 Many seek the ruler’s favor;

But a man’s judgment cometh from Jehovah.

27 An unjust man is an abomination to the righteous;

And he that is upright in the way is an abomination to the wicked.